Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Musitzky Luczián (1827-1896) A Borsod-Miskolczi Közlöny 1896. május 13-i számában rövid hír jelent meg, s ez egyben csaknem minden, amit a város második díszpol­gáráról tudunk. A „nyugalmazott őrnagy, a ki megérte azt a nagy szerencsét, hogy Kossuth La­jos és Wekerle Sándor között Miskolc város dísz­polgára czímet viselhette, elhunyt f. hó 7-én Al­só-Ausztria Nursieshof községben." Azt sem tudjuk hol, pontosan mikor szüle­tett, s mikor került Miskolcra. Csupán annyi bi­zonyos, hogy a közös hadsereg itt állomásozó katonaságának volt századosa. 1890-ben nyugdí­jazták, ez volt az alkalom díszpolgárrá választá­sához, ezt követően elhagyta a várost, s csak halálhíre az egyetlen információ a közben eltelt hat évről. Neve Miskolc parkosításával, főleg pedig az Avas „első rendezési hullámával", az 1880­1890 közötti időszakkal van összefüggésben. Az Avas-rendezés ügye 1881-ben vetődött fel úgy, hogy részben köz-, részben pedig magánpén­zekből, egyéni hozzájárulásokból az elhanyagolt dombot teraszos, járható utakkal ellátott, újra fásított és virággal beültetett városi ligetté kell alakítani. Ennek az elképzelésnek része volt a Kálvária-domb is, innen pedig a mai Népkert, az akkori Erzsébet-kert területe. Az elkezdett mun­kának látványos következményei voltak, a 19. század végén elvárható módon vált rendezetté az Avas. A századforduló, főleg pedig a 20. szá­zad első évtizede győzte meg a városatyákat ar­ról, hogy az Avas folyamatos törődést, odafigye­lést kíván. Az egyszeri megoldás a ligetelő em­berekkel és az önmagát visszafoglaló természet­tel szemben nem hatékony. Ez azt jelentette, hogy Musitzky munkálkodása, illetve annak eredménye vele együtt nyomtalanul eltűnt. A 19. századvégi Avas-rendezés, az akkor adott nevek a segítők, támogatók emlékét idézik. Az Avas-tető azért lett Horváth-tető, mert a város egyik országgyűlési képviselője, később hason­lóan díszpolgára Horváth Lajos 1000 forintos adományával támogatta, illetve tette lehetővé a rendezési munkálatok elkezdését. A napjainkig megmaradt Albori út Albori Jenő hadosztály pa­rancsnok nevét idézi, aki felettese volt Musitz­/o/nak. Az akkori teraszok közötti sétáló utak Lévay József, Soltész Nagy Kálmán, vagy Melczer nevét idézték. Musitzkyről nem utat neveztek el, hanem nyugállományba vonulásakor díszpol­gári elismerést és oklevelet adtak neki. Az ado­mányozásról Miskolc város jegyzőkönyvének 1890. évi 77. számú határozata a következőket rögzítette: „Muschitzky Luczián cs. és kir. szá­zados úr Miskolcz városa társadalmi életének fejlesztésére jótékonyan hatott és a város iránti meleg érdeklődésének nem csekély bizonyítékát tanúsította azzal is, hogy az Erzsébet-kertet csak jó ízlésre és e részbeli kitűnő jártasságra valló módon berendezte, de legmaradandóbb emléket állított még is magának a százados úr azzal, hogy az Avas hegynek szép és kellemes sétahely­lyé való átalakítása és az ezzel járó nagy munká­ját véghez vitte és ezzel Miskolcz város közön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom