Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Musitzky Luczián (1827-1896) A Borsod-Miskolczi Közlöny 1896. május 13-i számában rövid hír jelent meg, s ez egyben csaknem minden, amit a város második díszpolgáráról tudunk. A „nyugalmazott őrnagy, a ki megérte azt a nagy szerencsét, hogy Kossuth Lajos és Wekerle Sándor között Miskolc város díszpolgára czímet viselhette, elhunyt f. hó 7-én Alsó-Ausztria Nursieshof községben." Azt sem tudjuk hol, pontosan mikor született, s mikor került Miskolcra. Csupán annyi bizonyos, hogy a közös hadsereg itt állomásozó katonaságának volt századosa. 1890-ben nyugdíjazták, ez volt az alkalom díszpolgárrá választásához, ezt követően elhagyta a várost, s csak halálhíre az egyetlen információ a közben eltelt hat évről. Neve Miskolc parkosításával, főleg pedig az Avas „első rendezési hullámával", az 18801890 közötti időszakkal van összefüggésben. Az Avas-rendezés ügye 1881-ben vetődött fel úgy, hogy részben köz-, részben pedig magánpénzekből, egyéni hozzájárulásokból az elhanyagolt dombot teraszos, járható utakkal ellátott, újra fásított és virággal beültetett városi ligetté kell alakítani. Ennek az elképzelésnek része volt a Kálvária-domb is, innen pedig a mai Népkert, az akkori Erzsébet-kert területe. Az elkezdett munkának látványos következményei voltak, a 19. század végén elvárható módon vált rendezetté az Avas. A századforduló, főleg pedig a 20. század első évtizede győzte meg a városatyákat arról, hogy az Avas folyamatos törődést, odafigyelést kíván. Az egyszeri megoldás a ligetelő emberekkel és az önmagát visszafoglaló természettel szemben nem hatékony. Ez azt jelentette, hogy Musitzky munkálkodása, illetve annak eredménye vele együtt nyomtalanul eltűnt. A 19. századvégi Avas-rendezés, az akkor adott nevek a segítők, támogatók emlékét idézik. Az Avas-tető azért lett Horváth-tető, mert a város egyik országgyűlési képviselője, később hasonlóan díszpolgára Horváth Lajos 1000 forintos adományával támogatta, illetve tette lehetővé a rendezési munkálatok elkezdését. A napjainkig megmaradt Albori út Albori Jenő hadosztály parancsnok nevét idézi, aki felettese volt Musitz/o/nak. Az akkori teraszok közötti sétáló utak Lévay József, Soltész Nagy Kálmán, vagy Melczer nevét idézték. Musitzkyről nem utat neveztek el, hanem nyugállományba vonulásakor díszpolgári elismerést és oklevelet adtak neki. Az adományozásról Miskolc város jegyzőkönyvének 1890. évi 77. számú határozata a következőket rögzítette: „Muschitzky Luczián cs. és kir. százados úr Miskolcz városa társadalmi életének fejlesztésére jótékonyan hatott és a város iránti meleg érdeklődésének nem csekély bizonyítékát tanúsította azzal is, hogy az Erzsébet-kertet csak jó ízlésre és e részbeli kitűnő jártasságra valló módon berendezte, de legmaradandóbb emléket állított még is magának a százados úr azzal, hogy az Avas hegynek szép és kellemes sétahelylyé való átalakítása és az ezzel járó nagy munkáját véghez vitte és ezzel Miskolcz város közön-