Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon
Elemér volt. Közgyűlési beiktatására április 17-én került sor. Ezt megelőző napon volt a miskolci nemzeti színházban Blaha Lujza búcsújátéka. (Színháztörténeti feldolgozást kívánna, hogy a miskolci közönség hogyan búcsúzott és hogyan zárta emlékezetébe azokat a színészeket, színésznőket, akiket nagyon szeretett.) Laborfalvi búcsújátéka óta Blaháné volt az, akivel legtöbbet foglalkozott a miskolci sajtó. „Eltűnt. Tegnap búcsúzott el és tőle a miskolczi nagy közönség; amely tömeges részvéttel, ujjongva, ünnepeltetéssel fogadta és előadásaiban gyönyörködött, színig megtöltve a nagy miskolczi színház nézőterét. ... Mi nem búcsúzunk tőle. A meghódolt közönség, mely osztatlan tetszéssel fogadta minden előadását, nem akar és nem fog abba belenyugodni, hogy Blahánét többé ne lássa. Nem engedi meg az igazság, nem engedi meg a magyar színművészetet pártoló közönség, hogy kedvencze többé ne gyönyörködtesse." S ami talán szokatlanul hathat, a méltatások végén jelenik meg csupán, hogy „az előadás díszesebb keretben mozgott, amennyiben b. Vay Elemér főispán beiktatása előestéjén tartatott. A színház külső képe is az ünnepélyhez méltó volt; a nézőtér teljesen ki volt vüágítva; a páholyokban és zártszékekben a legdíszesebb salon öltözetben jelent meg a közönség; derült és emelkedett hangulat lengette át a jelenvoltakat." Ezt követően hosszú sora következik a megyei és városi előkelőségeknek, élükön a főispánnal, amit másnap a megyei közgyűlés új hivatalába beiktatott. A millenniumi év eseményeit, hangulatát, a települések lakóinak közérzetét erősen befolyásolta, jó értelemben gyakorta sokkolta a sajtó. Gondolkodásra késztető számvetések sokasága jelent meg, érzékelhető a mindenkihez szóló kérdés: mi dolgunk a világban? A művészet, a — Millennáris díszfák a vidéken. Hzredéves fenállasunk emlékérc a vidéken is megkezdték a millennáris díszfák üiietetését. Eddig: ó n o d, S.-K e r e s z t u r, B á b o n y és SzirmaBessenyő községekből vettünk erre vonaiko zólag hirt. Szirma-Bessenyö községben egész kis ligetet ültet. tek, s a templom környékét is befásitják — az ültelés költségeit gróf S z i r m a y A jfréd nagybirtokos fedezi. Dr. Tarnay Gyula alispán szintén felhívta a járási íőszolgabirák utján a községeket millennáris fák ültetésére. — A diósgyőri vasgyár nem ünnepel. A miskolczi ezredéves ünnep tudvalevőleg május 10-én fog megtartatni és.— ismerve varosunk hazafias érzületét — egész áhitattal és Külső fénynyel is. AI velünk legközelebb szomszédságban levő vasgyár munkásai — kik szintén meg leltek az ünnepélyben való részvételre hiva — nem fognak ünnepelhetni, mert a vasgyárnak halaszthatatlan nagy tömegű végezni valója van, minden perezre jut sürgős teendő ; igy tehát nem tisztelhetjük a velünk mindig rokonszenvező tisztikart körünkben, nem oszthatja meg Miskolcz polgársága örömét a vasgyári munüásnéppel, mert az állam iránti kötelesség ezt tiltja. Igazán sajnáljuk, hogy Miskolcz édes örömpoharába ezen ürömcseppnek kellett vegyülni. Millenniumi hírek, 1896 június tudomány, az irodalom kereste helyét, s ez a helykeresés különleges „alkotás"-okat szült. A Szabadság című lapban „millenniumi alkotások" cím alatt máig érvényes kérdésekről mereng a szerző. A magyar művészet hiányosságának okát abban látja, hogy „eddig nem adtunk munkát a művésznek". A felismerésre következett egy mozgalom: „emeljünk szobrot alapítóinknak, nagyjainknak, fejedelmeinknek és államférfiainknak. S megszületett a haldokló ezredév végső napjaiban az eltemetett hála. Feltámadott!
