Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

Társadalmi, politikai élet és közhangulat Miskolcon 1896-ban Miskolc a rrulleruiiumra készülés jegyében átélte a helyi és országgyűlési képviselői választásokat. A Függetlenségi és 48-as Párt, valamint a Szabadelvű Párt olyan nagyságokat ütköztetett, mint Herman Ottót és Mocsáry Lajost Lánczy Leóval és Szemere Attilával. Utóbbiak győzelme a kormányzó szabadelvűek pozícióit, így a Soltész Nagy Kálmán vezette tanácsot és koncepciót erősítette a városban. Egyik oldatról érthető, az ellenzék oldaláról el nem fogadható volt Görgey Artúr tisztelgése Miskolcon. Már túl volt a város a millenniumi rendezvényeken, amikor július 6án József főherceget, a honvédség főparancsnokát fogadta Miskolc, természetesen politikai él nélkül. A város színháztörténetébe bevonult Blaháné Kölesi Lujza, ismertebben Blaha Lujza búcsúja a színpadtól, vagy irodalomtörténetünkbe Jókai Mór, aki 1893-tól volt díszpolgára Miskolcnak. A közhangulatot a polgári egyesületek millenniumi rendezvényei, a jótékonysági egyesületek rendezvényei és estélyei jellemezték, általánosan elterjedt a városban és megyeszerte a zászlószentelés és millenniumi emlékfaültetés, s egy hasonlóan figyelmet érdemlő jelenség: a magyarságtudat erősítése. Egy országos felhívás a magyaros viselet általános elfogadására és elterjesztésére szólított, más a keresztnevek választására tett javaslatot, de az sem múlt el nyomtalanul, hogy az idegen hangzású családneveket szerencsés lenne magyarrá változtatni. A 20.000 főt megmozgató kétnapos millenniumi ünnepségek után két héttel, május 26án került sor a képviselőtestületi választásokra. A város nyolc kerületben választott, s a 200 fős testületből 50 rendes tag lépett ki mandátuma lejártával. (Egyben 25 póttagot is választani kellett.) A képviselői választások részlegesek voltak, hogy a testület munkája folyamatos legyen. 1896-ban 32.000 ember mondott véleményt a közgyűlés munkájáról. Az ellenzéki Szabadság című lap írója szerint: „Ne új embereket, csak új ruhát adjunk a városi képviselőtestületnek, s ha talán újakat hozunk is be, mindenekelőtt tegyük bírálat tárgyává: ki az érdemesebb, ki a hivató ttabb arra, hogy Miskolcz város jövőjére kedvező befolyást gyakoroljon." Ez, vagy üyen volt a kampány, s két nappal később, amikor a megválasztottak listája megjelent a sajtóban,a hangulatról, a város választási hangulatáról a következőt olvashatjuk: „A választás oly mozgalmas és sok helyen oly izgatott volt, a minőt városunkban üyen alkalommal eddig még soha nem tapasztaltunk. Különösen az első, hetedik és nyolczadik kerületben valóságos korteskedések folytak a képviselőállások elnyerése végett. Az Avas és a Tetemvár pinczesorai tanúságot tehetnek ezeknek a választásoknak mozgalmas voltáról. De a többi kerületekben is nagy élénkség uralkodott. Nem volt olyan kerület, a hol három-négyféle szavazólap ne szerepelt volna. Városunk minden polgára talpon volt tegnap." A választások után egy hónappal újra összeült Miskolc város közgyűlése, s immár negyedik alkalommal, Soltész Nagy Kálmánt választotta polgármesterré.