Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

A címadományozás története 1859 szeptemberében megjelent az amnesztiarendelet, amely megengedte, illetve lehetővé tette a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerültek hazatérését. 1860-ban először lehetett megünnepelni március 15-ét. Ferenc József császár 1860. október 20-án kiadott „Októberi Diplomá"-ja kísérlet volt a birodalom konzervatív alkotmányos megújítására; s ez jól érzékelhető fordulatot jelentett a magyar politikai életben is. Amikor 1861. április 6-án összeült Budán az országgyűlés, megváltozott a megyék, a települési önkormányzatok gyűléseinek hangvétele. Miskolcon a képviselők megfogalmazták, hogy „A' hazánkra nézve szomorú emlékmű 11 nehéz évek alatt, alkotmányos jogaink élvezetétől megfosztva olly sok próbáitatásokon keresztül hányatott városunk históriájának az utókor számára részrehajtatlan tollal leendő megírása" nem tűr halasztást. Az utcanevek ezután csak magyarul írhatók, s utcanév örökítse meg városunkban Széchenyi István, Kazinczy Ferenc és Palóczy László emlékét. (Kazinczy Ferencről már 1859-ben utcát neveztek el, de a közgyűlési jegyzőkönyvben itt és így is visszatér.) Bártfa város közgyűlésétől érkezett levél arról ad hírt, hogy „nagy hazánkhat" Deák Ferencet díszpolgárul kívánják választani. Miskolcon is megszületik a „képviseleti gyűlés" határozata, amelyet a város jegyzőkönyve Kis József főjegyző aláírásával, 26/ 1861. szám alatt a következőként rögzít: „Városunk egyik polgárának azon szóbeli előterjesztése, hogy a' közhaza érdekeiért idegen földekre száműzött honfi társaink közül néhányan városunk díszpolgárául neveztessenek ki, - közhelybenhagyással találkozván, - ezen hazafiúi kötelesség megtétele a' Képviseleti Bizottmánynak hagyatott fel." A száműzetésből hazatérők díszpolgárrá fogadási szándéka minőségileg is mást jelentett, mint negyed évszázad elteltével Kossuth Lajos díszpolgárrá választása. 1861-1886 között nem vetődött fel a díszpolgárság kérdése, ami először a Miskolcról hadbavonult, majd a városba visszatérők „emlékezetünkben való megőrzését" célozta volna. Kossuth Lajos díszpolgárrá választása Miskolcon 1886-ban egy országos tiltakozás része volt az 1879-ben elfogadott ún. honossági törvény ellen. Ennek értelmében Kossuth Lajos (aki 1861-ben száműzetésének végleges helyéül Turint választotta) megfosztva magyarságától ugyanis hontalanná vált volna. Kossuthot követően a díszpolgári cím a városért, a város érdekében végzett kiemelkedő, az utókor számára példaként állítható munkát ismerte el úgy, hogy a közgyűlés erről szóló határozatát a város „Arany-könyv"-ébe kellett rögzíteni. 1886-1927 között ez a dokumentum a „Díszpolgárok könyve"-ként volt ismeretes. Név szerint és időrendi sorrendben a következő díszpolgárok neveit, érdemeit tartalmazza: Kossuth Lajos (1886), Musiczky Lucián (1890), ár. Jókai Mór (1893) , József főherceg (1893), ár. Wekerle Sándor (1894) , gróf Andrássy Gyula (1907), dr. Kun Bertalan (1910), dr. Lévay József (1910), dr. Horváth Lajos (1910), gróf Apponyi Albert (1922) és gróf Bethlen István (1927).