Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

visszatért Miskolcra. Győri tapasztalatai vezették a miskolci gyár motoros részlegének megszervezéséhez. Az 1920-as évek végén 70-80 munkást és 8-10 fő adminisztrációs személyzetet foglalkoztatott a gyár. Ezzel a létszámmal 1926-ban újabb profil-, illetve termékváltoztatást hajtottak végre. A változtatás indoka és kényszere az volt, hogy olajat és gázolajat csak kis mennyiségben és engedéllyel lehetett beszerezni. így a fa- és barnaszéngenerátorok megtervezése és kivitelezése úttörő munka volt. A fa- és csutkatüzelésű generátorok - Szilágyi Vilmos tervei alapján - szabadalomként jelentek meg. A gépgyár történetében az utolsó termékszéria kialakítására, ill. gyártására 1936-ban került sor. A tízéves gyártási időszakot a 30 LE nyersolaj motorok és a fagáz üzemeltetésű traktorok gyártásával kezdték meg. Ez a termelési széria már elvezet a második világháború időszakához. 1944 őszén a gyár épületeit és berendezéseit felrobbantották. A háborús sérülések mértéke elérte a 90%-ot, s ez az üzem megsemmisülését jelentette. A háború után - épületek és a géppark hiányában - a gyárban csak a szakértelem volt létező tőke. Az 1945-ös ipari adatszolgáltatás szerint a háború előtti 120 munkásból 35 munkás és 3 tisztviselő tért vissza. Az üzemet kölcsöngépekkel sikerült helyreállítani, s működőképes állapotba helyezni. A felrobbantott és megsemmisített energiaszolgáltatókat nehezen tudták pótolni. 1949-ben már normálisnak nevezhető termelés folyt, az ekkori munkáslétszám 79-85 fő között változott. 1945-től az elhunyt gyáralapító három fia vette át a cég vezetését, ők a gyárat felajánlották államosításra, abban a reményben, hogy tovább A „Hegyalja" borsajtó, 1900