Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A háborút követő romeltakarítás, városrendezés során megtörtént a gépgyár területének kisajátítása. Ehelyett a rendőrkapitányság felé eső részen, a lebombázott Hangya szövetkezeti telep helyén kapott szükséges területet a gépgyár. Már Borsodvidéki Gépgyár I. számú telepe volt a neve, amikor az első ötéves terv időszakában (1949-1953) megvalósultak a legfontosabb beruházások. 1949-ben a Bajcsy-Zsilinszky utcai frontok felől megépült az új öntöde. 1951-ben pedig géplakatos üzemrészt építettek, ami a Borsodvidéki Gépgyár megszűnéséig, 1963-ig futódaruval ellátott szereidéként működött. 1968-ban Dézsi János építész tervei alapján elkészült a Sajtóközpont és a Borsodi Nyomda épülete. Ezzel véglegesen eltűnt a közel másfél évtizednyi történetű Borsodvidéki Gépgyár, s annak „jogelőd" intézménye a Hercz gépgyár. A gépgyártó középipar magvát alkotó, három korábbi üzemből az államosítással kialakított Borsodvidéki Gépgyárnak a DIMAVAG Diósgyőri Gépgyár lett a jogutódja. A miskolci gépgyártóipar színtere így áttevődött a Diósgyőr vasgyárba.