Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Gömöri pályaudvar épülete (Állomás u. 2. sz.) A történeti Gömör megye vasgyárainak és bányáinak összekapcsolása a kereskedelmi centrumot jelentő Miskolccal 1870 nyarán kezdődött. Rövid idő alatt elkészült a Bánrévéig terjedő szakasz, majd 1871. július 13-án megnyitották a Miskolc-Fülek vonalat. Innen kezdődik a később főleg teher- és gyorsáru feladására-fogadására nagyon hatékonyan használt pályaudvar története. Az állomásépület valamivel később, 18981899 között épült. Mai formáját három jelentős átalakítás és felújítás után nyerte el. A századforduló Miskolcának egyik legtetszetősebb építészeti alkotása volt a pályaudvar épülete, amelynek terveit Pfaff Ferenc állam vasúti felügyelő készítette. A kivitelezés fő vállalkozója egy kassai cég volt, a főépítész pedig a hasonló építkezésekről ismert Stibinger József. Az épület „olasz-reneszánsz" stílusban épült, költségei pedig 85 000 forintot tettek ki. (Összehasonlításként jegyzem meg, hogy ekkor egy ott dolgozó szakmunkás napi bére 1 forint körül mozgott.) A felvételi épület hossza 97 méter, szélessége 13-15 méter. A peron közel 600 négyzetméter, ami önmagában sejteti, hogy a tervezői nagy személyforgalomra számoltak. Az egész épületegyüttes alapterülete megközelíti az 1100 négyzetmétert. A földszintes épület hármas feladatot látott el. A központi rész a 9,5 méter magas előcsarnok, a fogadás színtere volt, ahol a személypénztárak mellett a poggyászfelvétel helyiségei kaptak helyet. A város felőli oldalon voltak az irodák, és a távírda, míg a túlsó pavilonban alakították ki a mindenkori állomásfőnök lakását. A három egységet összekötő részekben voltak a várótermek. Az épület vakolatlan, falai sárgára iszapolt téglából készültek, s Rákosról, a Lechner-féle gyárból szállították ide. Az oromköveket, oszlopfőket, kapualkatrészeket, ablakkereteket gyöngyösi „violett-homokkő"-ből faragták, s innen vasúton szállították a felhasználás helyére. A kiemelkedő részek terrakottából készült oroszlánfejekkel, pajzsokkal vannak díszítve. A közelmúltban készült fotódokumentáció azt bizonyítja, hogy ezek viselték legnehezebben az eltelt közel egy évszázadot. (A főépület jobb oldali díszítése még jól látható, a másik restaurálása már nehezebb feladat lenne.) Korabeli érdekes technikai megoldást őriz a peron, amelynek fedelét 10 öntött vasoszlopra tervezték. Ezeket a fővárosi Schlick-féle öntöde és gépgyár készítette. A megvilágítást 23 darab speciális üveglemez beépítésével érték el. A nagy vasúti forgalom már az 1920-as évektől akadályozójává vált a közúti forgalomnak. A helyi lapokban rendre jelentek meg a végleges megoldást kívánó elképzelések. Egyik megoldásnak a sínpárok és a pályaudvar kitelepítése tűnt, a másikat pedig egy felüljáró elkészítése jelentette. 1929-ben született Simkovich Dezső MAV-fejlesztőmérnök felüljáró terve. Érdekessége, hogy a 7 pilléren nyugvó vasbeton felüljáró szolgált volna a vonatok, szerelvények közlekedtetésére, míg a közúti forgalom több úttesten (külön a teherjárművek, külön a villamos közle-