Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Zsolcai kapu kialakulása A miskolciak, de a városon átutazók előtt is ismertes a Csabai kapu, Szentpéteri kapu, Győri kapu és a Zsolcai kapu elnevezés. E megjelölésekben annak az emléke őrződött meg, hogy Miskolc egykori területe olyan zárt egység volt, amelybe csak szigorúan őrzött kapukon át lehetett bejutni. Ezek a városkapuk egyben vámszedő helyek is voltak. A vámok, vámházak századunk közepéig megvoltak, s az út menti bódék karbantartásáról, védelméről a városi elöljáróság gondoskodott. Egy 1940 körül készült térkép még 13 fő, és 19 mellék vámszedőhelyet tüntetett fel a város határán. Ez azt jelentette, hogy ennyi fő és mellékúton, vagy föld átjárón lehetett megközelíteni a várost. A 17-18. századi feljegyzésekben előfordul a város északi részén, a bábonyibérci szőlőkbe és földekre vezető úton a Fábián kapu elnevezés, amelyet az 1990-1991. évi új utcanévadás-névcsere hozott vissza a feledésből. Hasonló a helyzet az avasalji meggyesekbe vezető Meggyesalja vagy Meggyesre-járó kapuval, amelyre egykor is, ma pedig újra a Meggyesalja utcanév emlékeztet. E két utóbbi kapunév azért felejtődött el, mert a városnak csupán belső útja, nem fő, vagy átmenő közlekedési útja volt. (Más a helyzet a Sötét kapuval, amely a középkori piacteret lezáró épülettel egy időben, a 18. század végétől ismeretes. Az épület 1771-ben épült, s a Kazinczy utca 1794. évi megnyitásáig a Pest felől érkező, s Szentpéter irányába haladó forgalom ezen keresztül haladt. Elnevezése mégsem kötődik úthoz, utcákhoz, csupán boltozott kapu vagy kocsibejáró elnevezésekkel volt ismeretes.) A Zsolcai kapu viszonylag „fiatal", 18. századi eredetű. E század elején a várost még mély árok és sánc övezte, ezt a kerítést törték meg a kapuk. Erre utal Miskolc város jegyzőkönyvének egy bejegyzése 1711-ből: „környűl sáncoltatván az város ezen út bezároltatott és az városnak azon részén csak a Szt. Péter felé menő út hagyatott . . . De annak utánna elpusztulván a város és a sánc is, romlásra indulván ismét szekér útról használtattot azon hely, hol most Csordás András lakik." A leírás további része arról szól, hogy ez a polgár a város alsó malmáig (a Belegrád malom elődje a Munkácsi utca környékén) a kerítést és sáncot megszakítás nélkül kiépítette, hogy a víz „be ne jöjjek a városba". Ez, és hasonló adatok arra utalnak, hogy a 18. század elején, első harmadában a Zsolcai kapu nem létezett. Magyarázatát a Sajó és mellékága vonulásában, vonalában találjuk. Az Előér nevű mellékág a Szinvával és a már eltűnt, de a régi kéziratos térképeken szereplő Bába vara érrel anynyira mocsarassá tette a Miskolc és Felsőzsolca közötti területet, hogy azon út nem vezetett keresztül. Az első adat, amely a Zsolcai kapu meglétéről tanúskodik, 1742-ből származik. Ekkor a városbíró számadása rögzíti, hogy „ . . . a város Zsolczai kapujába két strázsa állíttatik." 1759-ben Andreas Kneidinger kamarai mérnök elkészítette Miskolc első térképét. Ezen a térképen a Zsolcai kapu térsége rét és ártéri területként szerepel, s