Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

dunk első felében többször is felvetődött, mégis abban a három épületben van napjainkban is, amely már történeti együttest képvisel. Természetesen nem itt van helye egy városfejlesztési tervkoncepció-megvalósítás és eredményesség vizsgálatának, csupán szükséges megfogalmaznunk, hogy ennek legalább olyan hatása volt Nagy-Miskolc fejlődésére a 20. század második felében, mint amilyen nagy hatású volt az 1894-ben készült Adler-Lippay-féle első városrendezési terv a 20. század első felében. Az ötéves terv megvalósítása elkezdődött, s ezt az országos nagy feladatok között követte 1949. augusztus 18-án az új alkotmány és ezzel együtt a közigazgatási reform. A megyék száma 29-ről 19-re csökkent, s ezzel egy időben életre hívták a tanács-rendszert. Miskolc Város Tanácsa alakuló ülésére 1950. augusztus 15-én került sor a városháza dísztermében. A jegyzőkönyv szerint a Magyar Függetlenségi Népfront Megyei Bizottsága 92 rendes és 41 póttagot „hívott be". Az elnökség a Népfront megyei titkárából (Mihala Gyula), a június 15-én megalakult Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökéből (Mazár Ferenc) és Miskolc város polgármesteréből (Tóth Dezső) állt. Az alakuló ülést két nappal követően, augusztus 17én tartotta a tanács az első rendes ülését, ahol megtörtént a szervezeti felépítés elvárásainak megfelelően az osztályvezetők kinevezése. Korábban elnöknek Benyák Bélát, elnökhelyettesnek a volt polgármestert, Tóth Dezsőt, titkárnak pedig Bojkó Józsefet választották meg. Ekkor alakult ki az az I-IX. osztályra tagolt rendszer, amely egy korszakon keresztül jellemezte a tanácsok munkáját. Ezzel más korszak, más „időszámítás" vette kezdetét. Az 1948-ban kialakított „szocialista m unkaverseny "-hangulatban, az 1950-es évek embert emésztő politikai légkörében, a túlerőltetett építő-lelkesedés és a hortobágyi kitelepítések időszakában (1952-1953) gyorsan kopó, elhasználódó „cikk" lett az ember. így zárul Tóth Dezső életének is egy, a tanácsi korszaka. Betegségére hivatkozását elfogadva „a Nagy-Miskolci Pártbizottság titkára a maga részéről hozzájárult ahhoz, hogy Tóth Dezső vb. elnökhelyettes más munkaterületre menjen át." Tóth Dezső az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat főrevizora lett, majd 1956ban Gálffy Imre elnöklete mellett a Városi Nemzeti Bizottság titkára. Ellene és 7 társa ellen 1957. október 16-án készült el a vádirat a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt." Az ítélet - fellebbezés után - 1958. október 31-én Budapesten született meg. Tóth Dezső volt az I. rendű vádlott, s beszámították az előzetes letartóztatásban 1957. május 27-től töltött időt. Az ítélet tehát a két dátum között előzetes letartóztatásban töltött idő volt, azaz másfél év. A család őrizetében megmaradt dokumentumok arról szólnak, hogy 1960-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tóth Dezsőt, akit 2 évi börtönbüntetésre, 3 évi jogoktól eltiltásra és 1000 Ft vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítéltek, a „vele szemben hozott büntető ítélethez fűződő hátrányos következmények alól kegyelemből mentesítette." Tóth Dezső 1977-ben, 69 éves korában Miskolcon hunyt el. Az „átmeneti korszak" sok változást megélt vezető képviselőjének síremléke a miskolci Mindszenti római katolikus temetőben található.