Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
Miskolci polgármesterek
gyalogsági (Rudolf), és a lovassági (Ferenc József), amelyek szintén súlyos károkat szenvedtek. Ez a térség volt a város ipartelepe, s egyben energiaellátásának központja is. Találat érte a Szilágyi és Diskant, valamint a Hercz gépgyárakat, a város élelmiszerraktárait, a malmot és a vásárcsarnokot. Azonnal és teljes erővel indultak meg a mentési és helyreállítási munkálatok, az anyagi károkat mégis csak három hét múlva tudták feltárni és összegezni. A várost ért első bombatámadás során 160 lakóépületet ért telitalálat, ezeket el kellett takarítani. Súlyosabban sérült, vagy rendbehozható volt 600 épület. Öt munkacsoportot jelöltek ki a városban, a felújítással kapcsolatos valamennyi munkát az ő hatáskörükbe sorolták. Azonnal megkezdődött a „hatósági helyreállítás", amely annyit jelentett, hogy a költségeket a város, illetve a kincstár megelőlegezte, de mint elsődlegesen törlesztendő tartozást, ráterhelték a tulajdonosok telekkönyvi lapjára. Nagyon sokan a gettósítás után szabaddá vált zsidó üzletekhez és kisüzemekhez vagy lakóházakhoz jutottak. 1944. július 6-án Faragó Elemér főjegyző arról számolt be, hogy kb. 2300 lakás vált üressé. A bombázás emberi veszteségeit azonnal fel kellett mérni, s a temetésről gondoskodni. A hivatalos jelentés szerint a támadásnak 206 halálos áldozata volt, s 80 igen súlyos sebesültet szállítottak kórházba. A laktanyákat is ért robbanások következtében 29 katona meghalt. A korabeli tudósító szerint „az utca kövezetén 108 egyszerű fenyőfából csiszolt koporsó, felekezetük szerint kereszt vagy fejfa és a koporsóra ráírva fehér krétával az áldozatok neve és életkora. A koporsók között öt fehérre festett koporsó, amelybe az áldozatul esett ártatlan gyermekeket helyezték." A hatalmas ravatalt a Tetemváron állították feí, innen történt Honti Béla síremléke a Mindszenti rk. temetőben, 1995 az áldozatok temetése. A polgári halottakat a köztemetőbe a kijelölt külön parcellákba és külön-külön sírba, míg a katonákat a hősök temetőjébe hantolták el. A halottakat tizenötezer városlakó búcsúztatta, s minden sírra felkerült a város vörös-sárga szalagos koszorúja is. (A temetés még napokon keresztül tartott, hiszen saját halottját szándéka szerint ki-ki másutt, családi sírhelybe is eltemethette.)
