Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

zői státuszát távollétében is fenntartották, s hazatérte után még négy évig teljesítette ezt a megbízatását. Ekkor (1926. július 15.) választották meg Hodobay Sándor mellé helyettes polgármesternek. A hadifogság éveiben, majd hazatérése után a kulturális, tudományos tevékenység felé fordult figyelme, talán így igyekezett magába zárni emberemésztő élményeit. A Lévay József Irodalmi Társaság rendes tagjává választotta. A miskolci jogakadémia államvizsga bizottságába is beválasztották. Kötődött a tűzoltó és mentő egyesülethez, s elnöke volt a népkerti sportpálya bizottságának. Mint született miskolci, rendkívüli módon ismerte városát, s amikor Hodobay Sándor lemondásra kényszerült, a város és a képviselőtestület egyhangúan őt tartotta alkalmas utódnak. 1935 októberében, 54 évesen így lett a város „elsőszámú embere". S amire korábban nem volt példa, nem a 6 éves választási ciklus végéig, hanem az azt követő időszakra is, tehát közfelkiáltással 10 évre választották meg. (Nem eldönthető, hogyan alakult volna a város élete, ha polgármestersége nem sikerül olyan nagyon rövidre, s 1945-ig ő állt volna Miskolc közigazgatásának élén.) A beiktatási szertartás szerint, amikor a város főispánjától, Lichtenstein Lászlótól átvette .a város pecsétjét, majd Fekete László főjegyző olvasata nyomán elmondta, ill. letette a hivatali esküt, a programbeszéd megtartására került sor. Ennek két sarkalatos pontja volt. Az egyik, hogy a város a gazdasági válság évei alatt megingott, a városkép-alakító, nagy építkezések a várost fizetésképtelenné tették. A városi háztartás egyensúlyának megteremtése, a köztartozások részbeni rendezése erőteljes támogatást kívánt, s ezért adókat helyezett kilátásba a városlakók nem nagy örömére. A másik sarokpont a városi közigazgatás átszervezése volt. A Hodobay polgármestersége alatti pénzügyi visszaélések miatt valamennyi városi hivatalnál és intézménynél vizsgálatot rendelt el a főispán. Ennek következménye volt az átszervezéssel egyidőben alkalmas, s főleg szakmailag megbízható tisztikar kialakítása. Volt természetesen olyan gondolat, illetve kérdéskör, amelytől egyetlen polgármester sem tudott eltávolodni. így Halmay Béla gondolkodásában is központi helyen jelent meg NagyMiskolc továbbépítése, illetve megteremtése az elképzelt évtized alatt. Hodobay Sándor a városrendezés egyik alaplépését tette meg azzal, hogy meghosszabbította a Széchenyi utcát, megnyitva az egyenes, egyszerű utat a Baross Gábor utcára, majd onnan a vasúti pályaudvarra. Az utca első szakasza a Hercz gépgyárig (mai Sajtóházig) megnyílt. A folytatás az akkori Lichtenstein (mai Ady Endre) utcai új vasbeton híd átadása, s-a maival közel hasonló helyen - a vasúti felüljáró, vagy átjáró megépítése lett volna. (Ez utóbbit technikaüag nem tudták megoldani, csupán a Selyemréti lakótelep építésének megkezdése után, 1951-ben készült el, illetve ekkor volt a felavatása.) Az elkészült szakasz Tisza István utcaként meg is nyílt, de a teljes megnyitásra, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca név alatt 1953-1954-ben került sor. A munkanélküliek magas száma a lakásnélküliek, vagy pincelakásokban élők tömege a Hodobay által elkezdett „ínséglakás-telepek" további építését kívánta. Olyan városi lakásépítési programot indított el, amely a leendő munkahelyhez közel, 1 szoba-konyhás lakások építését, kolóniák kialakítását tűzte célul. Ez újabb városi telkek, területek parcellázását, s ezzel összefüggésben parkok és terek tervezését kívánta meg. Konkrét célként fogalmazódott meg a belvárosban a Szirma és Vörösmarty utcák közötti, Gordon-nak nevezett