Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

amelyben 32 kétszobás lakást alakítottak ki (1925-1926), a Vay Qózsef A.) úton 180 családnak készült szükséglakás-telep (1925), elkészült a Búza téri vásárcsarnok (1926), s 1926-ban a Tizeshonvéd utcán az a kétemeletes városi bérpalota, amelyben 33 lakás (1-4 szobás lakások) található. A Soltész Nagy Kálmán utcai iskola hasonlóan a kölcsönből épült 14 tantermével (1927) . 1924-1927 között a hídépítési program is megvalósult, a kölcsön erőteljes támogatásával. Öt év alatt 6 vasbeton-hidat készítettek (Baross G. utcai, Forgó-híd újraépítése, Rákóczi, Munkácsy, Szent István utcai, valamint a Király utcai híd, ahol a Szinva és Pece összefolyását kellett biztosítani). A Debrecenyi és Fazekas utcáknál Pece-hidak készültek. Elkészült a II. számú vízvezeték főnyomócső Tapolcától a Dudujkáig. (A 400 mm-es főnyomóvezetéket Pazar István vízműigazgató tervezte 1924-ben, a kivitelezésre 1927-ben került sor. A további 1400 méteres szakasz 1937 júniusára készült el, s ezt már Fekete Bertatan polgármester adta át.) Hodobay polgármestersége idején számos olyan „városszépészeti" alkotás is elkészült, amely nem volt köthető a Speyer-kölcsönhöz. így Deák Ferenc szobra (1925), árvízi emlékmű (1928) , „10-es honvédszobor" (1927), amelyet a magyarosi csata 10. évfordulójára emlékezve József főherceg avatott fel. (ö volt az erdélyi front hadseregparancsnoka az első vüágháborúban.) Hasonlóan ilyen elképzelésekkel történtek a nagy parkosítások és fásítások a Horváth Lajos, a Palóczy László utcákon, a Csabai kapu fásítása, a Győri kapu rózsaligete (amelyet a villamos-rekonstrukció során ki akartak irtani, de az ott lakók tiltakozása miatt elálltak tőle) is ekkor valósult meg. Hodobay Sándor polgármestersége idején került sor a magyar közigazgatás reformjára, amely Miskolcon a törvényhatósági bizottság létszámát 87 főben állapította meg. Ebből 24 főt a legtöbb adófizető közül „jelöltek", 24-et pedig a város lakossága választott. A szak- és érdekképviseleti tagok száma 24 fő, a tisztviselő tagok száma 11 fő volt, s volt 4 örökös tag is. A törvényhatósági bizottság jogkörének szűkítésére létrehozták a kisgyűlés új szervét. A kisgyűlés legfeljebb 20 százalékát tehette ki az összes törvényhatósági bizottsági tagoknak, vagyis Miskolcon legfeljebb 18 tagja lehetett a kisgyűlésnek. A kisgyűlés tagjait 3/4 részben a törvényhatósági bizottság titkos szavazással választotta, 1 /4 részét pedig a főispán nevezte ki. Az 1920-ban elkezdett „városok országos kongresszusa" 1928. szeptember 23-tól Miskolcon ült össze. (A kongresszusnak egy időben elnöke volt Szentpáli István polgármester is. Arcképének leleplezésére a városházán ebből az alkalomból került sor.) Számos, a történeti elemzés szempontjából is fontos kérdés vetődött fel a különböző települések, városok képviselőitől, így Eger polgármestere Eger és Miskolc közös érdekeiről beszélt, erősítve azt az elgondolást, hogy halaszthatatlanul hozzá kell fogni a Budapest-Miskolc közúti autóút kiépítéséhez (ettől várta Eger új életre kelését). 1929-ben Miskolc a „Dunáninneni városok kulturális kongresszusának" megszervezésére vállalkozott, amelynek eredményeként megalakult a Magyar Vidéki Városok kultúrszövetsége (1929. június 5-6-7.). Az 1930-as évek elképzelt kultúrpolitikáját ennek kapcsán, itt Miskolcon fejtette ki Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter. (Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a Miskolchoz erőteljesen kötődő Móra Ferenc is részt vett és fel is szólalt a három napos kongresszuson.) A kongresszus befejezése előtt megalakították, ill. megválasztották a Kultúrszövetség tisztikarát. A