Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
Miskolci különlegességek
Miskolc, a hidak városa 1945. augusztus 3-án készült el a részletes jelentés a várost ért háborús rombolásokról, károkról. A számbavétel kitért az épületkárokra, a templomokat és temetőket, a műemlékeket, a középületeket, a hidakat, utakat, vasutakat ért károkra, végül az iparvállalatok hosszú listája következett. Az utak és hidak esetében - a visszavonuló németek sorozatos robbantásai miatt - a károk 70-100% között mozogtak, aszerint, hogy a pillérek - hídfők milyen mértékben mentek tönkre. A Sajón egy vasúti és egy háromnyílású közúti híd, a Hejőn két faszerkezetű híd, a Bükkben négy völgyhíd ment tönkre. A Szinva hidak közül teljesen megsemmisült, vagy megsérült 11 darab híd. Ezek között voltak vasbeton hidak éppúgy, mint vas- és faszerkezetű hidak. A háborút követő helyreállítás nem az eredeti állapotot kívánta „visszaidézni", hanem komoly állami támogatással és hitelekkel, de jobbára a városi költségvetésből a közlekedés várható igényeinek megfelelő hidak tervezését, kivitelezését tűzte célul. A megvalósítás másfél évtizedét 1959-től a Szinva szabályozása követte. Ezt követően negyedszázad telt el, míg a Pece-ágakat csaknek teljesen csatornába zárták, s a Szinva belvárosi szakaszának jelentős része is falak közé, s út alá került. A Bartók-tér és Király utca közötti Szinva-szakasz kétharmad része fedett, az Uitz Béla és Kálvin János utcák közúti forgalma pedig a Szinva meder felett halad. Aki ezt az állapotot látja természetesnek, nehezen tudja elképzelni, hogy közel évszázada Miskolcot a hidak városának (is) nevezték. A Szinva és Pece 1878. évi nagy árvízét követően a város a vízi malmok végleges megszüntetése, a patakok mederbe zárása, szabályozása mellett döntött. „A múlt évi gyászos emlékű augusztus 31.-iki árvíz után elhatároztatván, hogy Miskolcz városának hasonló szerencsétlenségektől! megmentése, vagy legalább az ár pusztító hatásának lehetőségig korlátozása czéljából a város területére, különösen a Szinva folyó és a Pecze patakokra vonatkozó nagyobb szabályozási tervezet készíttessék." A feladat megoldására, a tervek elkészítésére egy mérnökcsoport élén a város polgármestere, Soltész Nagy Kálmán vállalkozott. A szabályozási terv megvalósítása, a malomárkok betömése természetesen együttjárt új hidak felépítésével. Az 1910-es évektől az ún. elsőrendű teherbírású hidakat vasbetonból készítették. A törzskönyvek szerint az 1994-ben átépített Soltész Nagy Kálmán utcai híd elődjét Sabatichl Richárd mérnök tervei alapján, 1914- 1915 között építették. Trömmel Jenő tervezte a Munkácsy utcai hidat, amelyet 1926-ban készítettek. 1974-1976 között a híd környékén a mederrendezési munkálatok folytak, s ekkor kerültek elő a 19. századvégi ún. Takács-malom maradványai. A hidak csaknem minden esetben malmok egykori helyére is utalnak. így volt ez a Társadalombiztosítási Igazgatósággal szemben, a Rákóczi utcai, vagy az egykori Erzsébet téri és a Bartók Béla téri Szinva hidak esetében is. Kivételt a Forgó-híd környéke képez, ahol a hídátépítések viszonylag gyakoriak voltak, de malom a