Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

Miskolci különlegességek A múlt század végén, s századunk első évtizedeiben - napjaink kutatójának igazi örömére - igen nagy számban jelentek meg városrészeket, műemlékeket, köztereket és szobrokat, vagy középületeket ábrázoló képeslapok. Ezek jól összehasonlíthatók a most szemünk elé táruló képpel, s egy évszázad látható változásai, vagy a külsőségekben nem érzékelhető történései generációknak idéznek emlékeket, míg másoknak tanulsággal, hasznosítható információkkal szolgálnak. Vannak persze olyan képeslapok, amelyek nevesebb eseményeket vagy pikáns történeteket tettek így közzé. Miskolcról is jelent meg szép számmal olyan képeslap, amely „miskolci különlegességek" vagy a „nevető Miskolc" felirattal lennének elláthatók. 1902-ben adták fel Kolozs megyébe, s onnan került múzeumi gyűjteménybe az a képeslap, amely a várostörténet minden különlegességét, kuriózumát feltünteti egyetlen lapon. Ki ne ismerné Magyarországon a miskolci pincér esetét a kocsonyával? Többféle képeslap is megjelent a nagymúltú kereskedőváros képéhez, piacaihoz mindig is hozzátartozó lacipecsenyésekről. Gyakran csatáztak más piaci árusokkal, mert pecsenyésnek csak kenyeres közelében lehetett jó helye. A miskolci kenyér hírességét pedig versben is megénekelték. Benko Sámuel 18. századi várostörténeti leírásában oldalakat szentel a jó kenyér készítésének, de azt is papírra veti, miképpen lehetett csalafintaságokat elkövetni a dagasztással, keltetéssel, sütéssel. A „kenyérhamisító "-kat legalább annyira nem kedvelték a városban, mint a későbbi borhamisítókat. Az ételkészítés-vendéglátás negyedik miskolci különlegessége a perec volt. A régi városi számadásokban jó két évszázada feltűnik a foglalkozás, meg gyakran azoknak a neve, akik a legkedveltebbek,