Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

kamrákat, ólakat tették tönkre, a város egészére nem voltak hatással. 1878-ban minden korábbit felülmúló árvíz pusztított, s ez úgy került be az emberek tudatába, a város történetébe, mint a „nagy árvíz". Ez az 1878. augusztus 30-31-én bekövetkezett elemi csapás mindmáig a legnagyobb áldozatokat követelő katasztrófája volt a városnak. Szendrei János (1857-1927) történetíró szerint az árvíz „a város legnagyobb részének csaknem végpusztulását okozta és emberi életben is oly nagyszámú áldozatot követelt, amely csaknem páratlanul áll a mi éghajlatunk alatt az ily elemi csapások között és felér egy nagy csata veszteségével." A csatornába szorított Pecére, a sok helyen lefedett vagy mederbe kényszerített Szinvára tekintve ma már senki sem gondol arra, hogy egykor a két patak több méter magas folyammá növekedett, fákat és házakat sodró, rohanó hullámai városrészeket töröltek el a föld Herman Ottó rajza az árvízi torlaszokról, 1878