Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

tései a helyi és országos lapokban, külföldön pedig főügynökségeket szervezett. Mivel egyre több tag jelentkezett és a befizetésekkel ömlött a pénz, a bukás réme egy darabig nem kísértett. A díjakat beszedték, a hozományokat pedig fizették, mindaddig, amíg futotta az egylet pénztárából. Az ügy az országos érdeklődés középpontjába került. Goldberger Manó országgyűlési képviselő az egylet negyvennyolcezer tagja nevében interpellált, hogy az országgyűlés mondja ki a vizsgálat indokoltságát, a miskolci törvényszék beavatkozásának illetékességét, szükségességét. A belügyminisztert komoly vádak érték az egylet alapszabályzatának engedélyezése miatt. Mivel a tagok nemcsak fizetni, hanem visszakapni, sőt meggazdagodni szerettek volna, előbb gyorsuló ütemben, majd robbanásszerűen megnőtt az esküvők száma. Egy ideig még hitelbe házasodtak az egylet tagjai, aztán már sehogy, mert nem volt rá lehetőségük, tönkrementek. A várostörténet a további eseményekről a következőket jegyezte fel: „pár nap alatt bekövetkezett egy olyan katasztrófa, a minőt még akkoráig Magyarországon nem láttak ... Egy pár ember, akik az első hónapokban házasodtak öszsze, jól járt. A többi megszámlálhatatlan ezer és ezer ember pedig egész vagyonát oda vesztette." Az egylet vezérkarát, a feltaláló-kőművest, az elnököt, aki egy „szüenciumos fiskális" volt, s A Weidlich-palota „elődépítményei" és a Kiházasító Egylet emeletes háza, 1871-7878 között