Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

A Miskolcon kiásott mammutagyar Egy múzeumi kiállításhoz Miskolcon éppenúgy hozzátartozik a hatalmas mammutagyar, mint az Avashoz a református templom, a harangtorony vagy a temető. Az agyart a múzeum egyik alapítója, Gálffy Ignác, és a múzeumegyesület tudós tanára, Molnár János ásta ki 1900ban a MÁV miskolci fűtőházának bővítésekor. {Gálffy Ignác múzeumi érdemei olyan jelentősek, hogy 1953-ban Herman Ottó neve mellett az ő neve is érdemben vetődött fel az intézmény névadásakor.) A földmunkálatokon dolgozó hejocsabai munkások vitték a hírt, hogy „kősírjában egy porladozó állapotú hatalmas agyar fekszik". így került elő a 330 cm hosszú jégkorszaki lelet, s a munkálatok körülményeihez képest állapota is nagyon jónak volt minősíthető. A helyszínen való megtisztítással, a kiemelés és tartósítás módjának, eljárásának kimunkálásával elkezdődött a mammutagyar immár 95 éve tartó múzeumi pályafutása. A jégkorszaki lelet konzerválásától kezdve szinte minden várostörténeti, vagy régészeti kiállítás jeles, „nyitó" darabja. Az első kiállítást 1902-ben nyitották meg, s ezen 1914-ig volt látható. A tárlaton bemutatott mintegy három és félezer tárgy között megkülönböztetett helyen állították ki. Aztán újra látható volt egy speciális vasszekrényben úgy, hogy a háború alatt sem mertek hozzányúlni. Fél évszázadig bírta az első restaurálással, de olyan belső elváltozások történtek benne ennyi idő alatt, hogy újabb elemzése, állagának stabilizálása ismét felvetődött. 1950-ben restaurálták, majd ezt követően 19501962 között a Leszih Andor által rendezett várostörténeti kiállításon csodálhatták meg a látogatók egy speciális üvegtartóban. 1964-ben újra szükség volt restaurálására, s 1967-ig a múzeum Papszeren álló épületének főfal-beomlásáig volt látható. A múzeumomlást sértetlenül vészelte át, majd 1974-ig speciális körülmények között raktárban „pihent". Ember és munka címen 1974ben nyílt meg és 1985-ig volt látható az az állandó kiállítás, amelynek első számú régészeti termében újra „installálva" volt az agyar. A tárgy élte talán legkülönösebb időszakát 19851994 között élte. A közel évtized alatt raktár őrizte, közvetlenül érintkezett a levegővel, de 1964-es konzerválása olyan eredményes volt, hogy különösebb károsodás még ekkor sem érte. A „miskolci évszázadok" című 1990-ben nyílt kiállításnak olyan volt a koncepciója, amelybe látványként sem fért bele a lelet. Ez volt az első olyan történeti kiállítás a városban, amelyben nem volt látható. Nem véletlen, hogy nagyon sok látogató hiányolta. Ez a „látvány-hiány" nem tartott sokáig. 1991-ben a Bársony-házi kőszakócák előkerülésének, s a magyar őskőkor-kutatás megindulásának centenáriumát ünnepelték a szakma magyar és nemzetközi képviselői. Erre az alkalomra készült kiállításon más tárgyi emlékek társaságában néhány hónapig ismét lehetett látni. 1994-ben nyitották meg a múzeumépületben - a történet és a néprajz mellett - a harmadik állandó tárlatot, amely a régészeti kutatások