Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A főutca polgár- és üzletházai
karékpénztár fiókintézményévé vált a Felsőmagyarországi Takarékpénztár és Leszámítoló Bank, a Belvárosi Takarékpénztár pedig az 1905ben alapított Miskolci Népbankot olvasztotta be.) Az épülethez határozottan kötődik a miskolci nyomdatörténetnek egy képviselője, az államosítás után pedig a nyomdatörténetnek egy korszaka, egy fejezete. Starnberger Bernát nyomdája a hatodik volt Miskolcon. (1812-től Szigethy Mihály, 1842-től Csöglei Tóth Lajos, 1855-től Deutsch Dávid, 1859-től Rácz Ádám, 1878-től pedig Forster Rezső nyomdájának beindulása előzte meg.) A Széchenyi u. mai 80-82. számokkal jelzett helyen üzemelt Sártory István nyomdája, amelybe betársult, majd később, a tulajdonos halála után 1886-ban megvásárolta Starnberger Bernát. Három fia közül mindegyik nyomdász lett. Egyik fia 1912-1928 között, másik 1896-1903 között működtetett nyomdát. Márkus nevű fia ebben az épületben nyitotta meg nyomdáját, s 1902-től működött 1940-ig. (A zsidótörvények, majd a gettósítás miatt a nyomda beszüntette, illetve megszüntették működését.) A család munkássága méltán kapott helyet a miskolci, de a magyar nyomda- és könyvkereskedelem történetében is. Az alapító családfőről jegyezték fel, hogy „úttörő volt az országban, aki a héber könyveknek és rituális cikkeknek speciális propagandával kiépítette az üzletkörét. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén majdnem minden újságban hirdette hosszú évtizedeién át árucsarnokát, ezzel elérte, hogy a zsidó főünnepek Az egykori Borsodi Nyomda épülete, 1995