Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

keresztül fokozatosan tűntek el. Az utca felső szakaszának épületei közül néhányra már csak építészeti dokumentáció emlékeztet, míg másokkal változatlan formában vagy átalakításokkal napjainkban is találkozunk. Az „új utca" megnyitására a diósgyőri koronauradalom, tehát a város földesura kérésére és költségeinek megtérítésével került sor. „Az út felnyitásábúl a haszon és a diszesség leginkább a tekintetes diósgyőri uraságra néz" - szólt a költségek hivatalos indoklása. Az uradalom a „műszaki dokumentáció" elkészítésére és a kivitelezésre öt főből álló szakbizottságot rendelt ki. Közülük Reindl Ferenc mérnök nevét a 18. század végén, 19. század elején készített felbecsülhetetlen értékű rajzai és térképei miatt megőrizte a várostörténet. A. bizottság másik ismert személyisége Klir (KLier) Vencel építész, akinek Szemere utcai lakóházán kívül néhány alkotása megmaradt a városban, így pl. a „Fehér Holló" gyógyszertár. Az utcanyitás dokumentumaiból tudjuk, hogy 14 telket vágtak keresztül, s 11 útban álló épületet kellett lebontani. Az utca annyira megváltoztatta a belváros képét, s annyi új telek kialakítására, épület emelésére adott lehetőséget, hogy azt senki, még az érintettek sem ellenezték. Az utcanyitás fontos feltétele volt a Pece ágon áthaladó, s a közforgalom elvárásainak is megfelelő híd létesítése. A tervszerű előkészítésre utal, hogy a híd dokumentumai már 1792-ben rendelkezésre állottak. Az átadásra és az új utca megnyitására is egyszerre kerülhetett sor. Festéséről „felavatását" követően Veres-hídnak nevezték, s ez a név hivatalosan is átragadt az utcára. 1794-től az iratokban előforduló Vereshíd utca mindig a Kazinczy utca elődjére utal. 1859-ben Miskolc Kazinczy Ferenc születésének centenáriumát ünnepelte. A fő rendezvény a színház épületében volt, amelyen három nagy lobogón felirat hirdette: „Kazinczy évszázados emlékünnepe". A költő mellszobrát elhelyezték a színpadon, s a színidirektor Molnár György Lévay József erre az alkalomra készült versét szavalta el. Az ünnepségen - amelyet díszlakoma és bankett követett - Lévay József mellett Tompa Mihály is részt vett. A centenárium emlékére nevezték el a Vereshíd utcát, s azóta nevezzük Kazinczy Ferenc utcának. A Kazinczy Ferenc-Széchenyi IstvánSzentpáli Istán és Régiposta utcák által határolt építészeti tömb meghatározó saroképítménye az utca megnyitását követően épült úgy, hogy tartalmaz klasszicizáló elemeket, s ugyanakkor eklektikus vakolatdíszeitől pedig a „felújítások" során megfosztották. Az épület Széchenyi utca felőli homlokzata hétaxisú, a középtengelyben enyhén kiugró három tételes rizalittal. A Kazinczy utca felőli oldalon tizenkilenc axis van, s ezek centrumában hét kap kiemelt szerepet. Az épület emeleti zónájában lévő ablakok alacsony szegmens szemöldökpárkányt kaptak, amelyeknek a szemöldökkel határolt mezőjében tárcsás stukkódísz helyezkedett el. A többi ablak lemezes vakolatkeretelését egyenes, középpontjában szögletes záradékkal bővített erős plasztikájú szemöldökpárkány zárta le. Az épület sarkain és a rizalitok szélein rusztikus vakolat kváder volt. A köztes falszakaszokat vízszintes vakolatmezők tagolták. A homlokfalakat viszonylag magas attika zárta le, melynek vízszintes mezőiben a szakaszok centrumaiban stukkórozetták kaptak helyet. A földszinti zónát a kapubejárat kivételével üzlethelyiségek foglalták el, melyek az eklektikus építés vagy átalakítás korában azonos stílusjegyeket viselő, faszerkezetű portálokkal nyíltak az utca felé. Az üzlethelyiségek bejáratait tömör