Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A főutca polgár- és üzletházai
csak a félköríves záródást kitöltő, sugaras szerkezetű, stilizált növényi ornamensektől komponált rács maradt meg. Az egykori kapuszárnyak a hatvanas évek elején tűntek el, de egy létező archív fotó alapján jól rekonstruálhatók lennének. A kapualj kétszakaszos, dongaboltozatos tere szegmensívű, páros hevederekkel osztott. A második szakasztól balra, egy szegmens íves átjárón keresztül juthatunk a lépcsőházba, illetve az emeletes udvari traktus földszinti lakásaihoz. Az udvari rész emeleti szintjén L-alakban beforduló függőfolyosót öntöttvas konzolok tartják. A két pihenővel forduló lépcső egykor márvány burkolatot kapott. Az öntöttvas lépcsőkorlát elemei valószínűen valamelyik zsolcai kapui öntödéből származnak. (A Széchenyi utca mindkét oldalán a kortárs épületekben ez az öntöttvas forma ugyanis visszatérő motívumként jelenik meg.) Az épület tulajdonosainak történetéről annyit sikerült feltárni, hogy az egykori hosszú, Pecére lenyúló szalagtelek tulajdonosa a 18. században egy Mezei István nevű polgár volt. A 19. század elején ez a szalagtelek (amely közel 500 négyszögöl volt) már három tulajdonos között oszlott meg, s természetesen három ház volt e szalagtelken. Az utcai telket 1884-ben egy Silbiger Ármin nevű miskolci ügyvéd vásárolta meg, s az ő nevéhez köthető az átépítés, ill. az épület mai emeletes formájának kialakítása. A földszint üzleti portáljai az eltelt évszázad alatt többször változtak. Volt itt cipőüzlet és lerakat, parókakészítő műhely, majd fehérneműkészítő, ezt követően férfi szabóság, a Groszman és Gábor cég férfiruha raktára, s a Merinó Rt. posztókereskedés lerakata is. Az utóbbi évtizedekben megszoktuk, hogy az épület nyugati részében férfi divatáru üzlet, a kapubejáró melletti üzletében pedig kalapszalon működik. Miskolcz, M^tí^J^/S^VS^ SZÁMLA SÁSKA DÉNES mézeskalácsos és viaszgyertyaöntőtől. Mézeskalácsos mester számlája, 1871