Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

Mézeskalácsos műhely a főutca forgatagában (Széchenyi István u. 27.) A Széchenyi utca északi oldalán a kapubejárók mögött mindmáig megmaradtak a szalagtelkek, vagy belső utcák, amelyekről önálló házszámmal többnyire földszintes építmények, 20. századi épületmaradványok, vagy újabb eredetű bazárok, butikok nyílnak. Ez az állapot főleg a Kazinczy-Szentpáli utcák közötti útszakaszt jellemzi, ahol a 35-ös mellett a 49-es, majd a 61-es, a 85-ös házszámok követik egymást az utcafronton. A főutca két-három emeletes építményei, egykor csillogó bérpalotái mögött s a belső lepusztult építmények között néha olyanokra is rálel a szemlélődő, amelyek a város, vagy szakmatörténeti kuriózumok közé sorolhatók. Ilyen a Széchenyi u. 27. számú ház telkén megmaradt földszintes építmény, amely a bábos vagy mézeskalácsos mesterség emlékeit idézi. A bábsütők vagy mézeskalácsosok a gyertyamártókkal vagy viaszöntőkkel szerveződve alkottak közös szakmai szervezetet. Magyarországon a 15. századtól ismeretes a mesterség képviselőinek céhes szerveződése, de Miskolcon csak évszázadokkal későbbi adatok maradtak fenn. A miskolci rendelkezések, statútumok 1573-1755 közötti gyűjteménye nem említ velük kapcsolatos adatot. A város jegyzőkönyve 1779ben tesz említést először betelepülni szándékozó mézeskalácsos mesterről. A 19. század első évtizedében hallunk miskolci gyertyamártókról, majd az első árhatározás, ún. limitáció 1813-ből származik. A céhek megszűnése után, s az 1880as 1940-es évek között mindössze 5-6, névszerint is ismert mester képviselte ezt a szakmát a városban. Egy mézeskalácsos mester 1871-ben készült számlája fehér és sárga halotti gyertyák, „végtisztessége kiszolgálását" dokumentálja, míg egy másik különleges dokumentum 1929ben készült. A kereskedelemügyi miniszter állította ki a vonatkozó elismerő oklevelet fezsovics Mihály miskolci mézeskalácsos mesternek abból az alkalomból, hogy szakmáját 53 éve, azaz 1876tól gyakorolta. Ezen a telken a Széchenyi utcára néző egyemeletes épület tömbje mögött lelhető fel az a kívülről igénytelen megoldású, az utcai frontra merőleges, földszintes toldaléksor, amely 19. századvégi alkotásként azonosítható. A szimmetrikus alaprajzi elrendezésű épület mézeskalácsos mester lakása és műhelye is volt egyben. A népi építészetből ismert hármas osztású lakóház későbarokk polgári variánsa szinte érintetlen formában maradt meg ebben a jelentéktelennek tűnő udvari toldalékban. Az épület középtengelyében elhelyezkedő bejárat mögött csehsüveggel boltozott, téglalap alaprajzú előteret alakítottak ki. Ebből jutunk az egykori konyhába, majd innen a hátsó térszakaszba, amely műhelyként funkcionált. Az egykori műhely, illetve konyha két oldalán jobbról egy nagyobb kolostorboltozatos, balról egy kb. négyzet alaprajzú és egy nyújtott téglalap alaprajzú helyiséget találunk. Ez utóbbi a provinciális pallérgyakorlatnak megfelelően nehezen azonosítható, sok esetleges elemet hordozó boltozati megoldással fedetett le.