Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

madában. A kereskedő cég fénykorát 1936-1938ban élte. Ekkor már az üzletnek négy cégvezetője volt, s működési körét a következőkben határozta meg: „férfi és gyermekruha kereskedés, férfi és női ruhaszövetek értékesítése, bélés és szőrme áruk nagyban és kicsinyben való kereskedése". A második zsidó törvény megjelenésétől, 1939től, amely gazdasági és közéleti korlátozást vezetett be, az iparengedéllyel rendelkező zsidók számát pedig 6%-ra korlátozta, a cég mozgástere leszűkült, majd az üzletvitel lehetetlenné vált. A cégiratok szerint 1944. május 2-án sor került „a zsidó üzletházba" új vállalati vezető kirendelésére. A kijelölést a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos jogszerűtlennek minősítette, s ezért ellene óvást nyújtott be. A polgármester intézkedését a debreceni ítélőtábla jóváhagyta, s indokában kimondta: „Köztudomású tény, hogy az orosz hadsereg bejöveteléig német parancsra a zsidókat deportálták, illetve munkaszolgálatra hívták be, úgy, hogy ennek következtében sok zsidó üzlet, illetve vállalat maradt vezető, illetve tulajdonos nélkül." A polgármester döntését a továbbiakban így indokolja: „az orosz katonai közigazgatás parancsnoka a kereskedelmi és az ipari életnek azonnali megindítását rendelte el, amely utasítás haladéktalan sürgős intézkedést követelt." így Miskolcon a deportált zsidók üzletei, de a tekintélyes számú külföldre menekült nem zsidó vállalat, illetve üzlet működtetésére 1945-1946-ban sorra új üzletvezetőket rendelt ki a város irányító testülete. A példák többsége azt mutatja (Szántó Mór esetében is), hogy a cégtulajdonosok a háború után nem tértek vissza, többségük koncentrációs táborban pusztult el. A kinevezett, vagy sok esetben önként jelentkező új vezetők többsége addig maradt „új birtokban" míg sor nem került az üzlet államosítására. Szántó Mőr és T úri ruhaterme = MISKOLCZON = Széchenyi-utcza 42. szám. Az üzlet számolócédulája, 1902