Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

véljük felfedezni. Lakó- és üzletházként funk­cionált ez az épület mindaddig, amíg csaknem szemközt, a Széchenyi u. mai 19. szám alatti telken 1912-re el nem készült az új Weidlich palota, a korabeli Miskolc egyik leglátványosabb üzletháza és bérháza. Elköltözésük után a telek hátsó traktusán egy zsidó borkereskedőt és Ungar József kékfestő műhelyét jegyezték fel. Az 1910-es évek elejétől az 1930-as évek közepéig-végéig a Szeremley családot jelzik a névjegyzékek. (A család összekapcsolódik a vá­ros korábbi történetével, s a Városház tér 5. szám alatti épületet ma is Vadnay-Szeremley házként szokás emlegetni. Érdekessége az - amint már­vány tábla is jelzi -, hogy Petőfi Sándor is meg­fordult itt 1847-ben.) Az 1940-es évek elején orvosi rendelőt és ügyvédi irodákat, az utcai fronton pedig Bélley Dániel textil-nagykereskedését találjuk. Az épü­let földszinti üzlethelyiségeit államosítás után ruházati cikkek boltjává, cégjelzése szerint divat bolttá, míg egykori boltíves bejáratát órás bolttá, illetve órajavító üzletté alakították. 1911. évi át­alakítása, felújítása után az épületben az Órások Szövetkezete, s a Benitál női ruhaház található. Az eredeti formájában visszaállított pol­gárház egyemeletes, hataxisú, 2-1-1-2 osztású homlokzattal rendelkezik. Földszinti zónáját - a felújítás előtti állapotot mutató fotó szerint - az 1950-1960-as években a felismerhetetlenségig megváltoztatták, átalakították. Az egykori íves záródású kapubejáratát annak tengelyében meg­felezve leválasztották, s itt alakították ki az Órás Ktsz. egyik üzletét. Az épület nyugati helyiségei­ben pedig ruházati bolt működött. A síkban tartott, mértéktartóan formált, tengelyes szimmetriája által kiegyensúlyozott homlokzat földszinti és emeleti mezőjét szerény fogalmazású párkány választja el. Az osztópár­kány fölött az ablakok foltjának folytatásaként tagolatlan ablakmellvédek kapnak helyet. Az ablakok belső osztása harmonikus, klasszicizáló arányokat követ. A falmezőt teljes terjedelmében téglány vakolatmezők dekorálják. Az ablakok osztása kiegyensúlyozott ritmusú, keretelésük egyszerű, követi az álló téglalap alakú ablakok kontúrját. Ugyanígy az erőteljesen kiugratott, több tagozatból álló, lemezes szemöldökpárká­nyok is a homlokzat horizontális karakterét erő­sítik. A koronázópárkány a felújítás után mélyen a környező házak ereszvonalai alá esik, pedig ez egykor az utca jellegét meghatározó magasság lehetett. Az épület földszinti zónáját hangsúlyossá tette a kibontott kosáríves későbarokk bejárat. A kapualj három csehsüveggel fedett, három bolt­szakaszú. A harmadik boltszakasz az udvari szárny árkádsorának első egységeként jelentke­zik. Innen az emeletre felújított, illetve kicserélt faburkolatú lépcsők vezetnek. A földszint har­madik boltszakaszából nyílik a kosáríves, kőke­retes lépcsőházbejárat, amelynek terét lapos dongák fedik, a pihenőkben csehsüvegboltozatot kap, amelyeket kosáríves hevederek kötnek ösz­sze. Az épület jelenlegi homlokzatával meg­nyugtatóan illeszkedik abba az utcaképbe, ame­lyet 1986-1991 között - a Széchenyi utcának ezen a szakaszán - a történeti hűségnek megfelelően sikerült felújítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom