Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A főutca polgár- és üzletházai
véljük felfedezni. Lakó- és üzletházként funkcionált ez az épület mindaddig, amíg csaknem szemközt, a Széchenyi u. mai 19. szám alatti telken 1912-re el nem készült az új Weidlich palota, a korabeli Miskolc egyik leglátványosabb üzletháza és bérháza. Elköltözésük után a telek hátsó traktusán egy zsidó borkereskedőt és Ungar József kékfestő műhelyét jegyezték fel. Az 1910-es évek elejétől az 1930-as évek közepéig-végéig a Szeremley családot jelzik a névjegyzékek. (A család összekapcsolódik a város korábbi történetével, s a Városház tér 5. szám alatti épületet ma is Vadnay-Szeremley házként szokás emlegetni. Érdekessége az - amint márvány tábla is jelzi -, hogy Petőfi Sándor is megfordult itt 1847-ben.) Az 1940-es évek elején orvosi rendelőt és ügyvédi irodákat, az utcai fronton pedig Bélley Dániel textil-nagykereskedését találjuk. Az épület földszinti üzlethelyiségeit államosítás után ruházati cikkek boltjává, cégjelzése szerint divat bolttá, míg egykori boltíves bejáratát órás bolttá, illetve órajavító üzletté alakították. 1911. évi átalakítása, felújítása után az épületben az Órások Szövetkezete, s a Benitál női ruhaház található. Az eredeti formájában visszaállított polgárház egyemeletes, hataxisú, 2-1-1-2 osztású homlokzattal rendelkezik. Földszinti zónáját - a felújítás előtti állapotot mutató fotó szerint - az 1950-1960-as években a felismerhetetlenségig megváltoztatták, átalakították. Az egykori íves záródású kapubejáratát annak tengelyében megfelezve leválasztották, s itt alakították ki az Órás Ktsz. egyik üzletét. Az épület nyugati helyiségeiben pedig ruházati bolt működött. A síkban tartott, mértéktartóan formált, tengelyes szimmetriája által kiegyensúlyozott homlokzat földszinti és emeleti mezőjét szerény fogalmazású párkány választja el. Az osztópárkány fölött az ablakok foltjának folytatásaként tagolatlan ablakmellvédek kapnak helyet. Az ablakok belső osztása harmonikus, klasszicizáló arányokat követ. A falmezőt teljes terjedelmében téglány vakolatmezők dekorálják. Az ablakok osztása kiegyensúlyozott ritmusú, keretelésük egyszerű, követi az álló téglalap alakú ablakok kontúrját. Ugyanígy az erőteljesen kiugratott, több tagozatból álló, lemezes szemöldökpárkányok is a homlokzat horizontális karakterét erősítik. A koronázópárkány a felújítás után mélyen a környező házak ereszvonalai alá esik, pedig ez egykor az utca jellegét meghatározó magasság lehetett. Az épület földszinti zónáját hangsúlyossá tette a kibontott kosáríves későbarokk bejárat. A kapualj három csehsüveggel fedett, három boltszakaszú. A harmadik boltszakasz az udvari szárny árkádsorának első egységeként jelentkezik. Innen az emeletre felújított, illetve kicserélt faburkolatú lépcsők vezetnek. A földszint harmadik boltszakaszából nyílik a kosáríves, kőkeretes lépcsőházbejárat, amelynek terét lapos dongák fedik, a pihenőkben csehsüvegboltozatot kap, amelyeket kosáríves hevederek kötnek öszsze. Az épület jelenlegi homlokzatával megnyugtatóan illeszkedik abba az utcaképbe, amelyet 1986-1991 között - a Széchenyi utcának ezen a szakaszán - a történeti hűségnek megfelelően sikerült felújítani.
