Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

téneti változásokat élt meg a város. Miskolc közigazgatási minősítése 1848-1870 között rendezett tanáccsal bíró mezőváros volt. Ezen belül 18491860 között a városi tanács a közigazgatási és törvénykezési jogkörrel is felruházott legfőbb szerv, amelynek felügyeletét Borsod megye hatósága látta el. Az ún. Októberi Diploma megjelenését, kiadását követően 1860-tól (önkormányzati hatáskörrel) megalakult Miskolc város képviselő közgyűlése. A tanács ennek felügyelete alatt működött tovább az 1871. évi 18. tc. megjelenéséig. A városi tanács e rendeletnek megfelelően alakult újjá, úgy, hogy a működés iratai is más rendszerben készültek és maradtak meg napjainkig. Az 1871. évi törvény nem változtatott Miskolc jogállásán, mint rendezett tanácsú települést a községek közé sorolta, önkormányzatát és igazgatását továbbra is a megye közgyűlésének és hatóságainak felügyeletében hagyta. 1873-ban kezdődött el az önálló városi törvényhatóság elnyeréséig, gyakorlatának megkezdéséig folytatott harc, amely 1909-ig tartott. E munkának első, maradandót alkotó képviselője volt Losonczi Károly, a munka folytatója Soltész Nagy Kálmán, majd befejezője Szentpáli István polgármester. A polgármester energikus és sokirányú munkájának - a feljegyzések szerint - legalább ilyen mértékben állt középpontjában a diósgyőri koronauradalomhoz fűződő, a valóságban még mindig meglévő földesúri függés felszámolása. A vármegye érdekeit képviselő fő tisztviselők, élükön Lévay József főjegyző-költővel Miskolc szempontjából az önállóságnál sokkal fontosabb feladatnak tekintették a földesúri, vagy kincstári jogok és haszonvételek örökös megváltását. Ilyen haszonvétel volt a városi piacok területe utáni helypénzszedési jog, vagy a korcsmáztatási, italmérési jog is. A város bérletet fizetett 3 szálloda, 2 malom, a városi serház, valamint építési célokra és használatba átengedett földek után is. (A megváltási összeg közelítette a 400 000 forintot, amelyet 8%-os kamatra a városnak 22 év alatt kellett törleszteni. Az összeg nagyságát sejteti, hogy egy magasan díjazott kézműves szakember napi díja 1-1,5 forint között mozgott.) Miskolc az uradalom árnyékában évszázadokon keresztül küzdött a megváltásért. Ami korábban nem sikerült, azt most néhány év alatt, 1873-1877 között sikerült megvalósítani. A város 1877-1878-tól véglegesen felszámolta azt a kapcsolatot, amely a koronauradalomhoz kötötte. Az érdem a polgármesteren kívül a tudós kereskedő-közgazdászé, a bankár dinasztia-alapító Lichtenstein Józsefé, a jogtudor Bizony Tamásé, s Horváth Lajos országgyűlési képviselőé, aki 1911ig több, mint negyedszázadon keresztül képviselte Miskolcot az ország házában. Érdemeiket a város 1877. április 9-i közgyűlésén jegyzőkönyvben ismerte el. Losonczi érdemei közé sorolható a városi földbirtokrendezés, a korábbi szóhasználat szerint a tagosítás befejezése (1876). Ekkor készült el a Hatvan-Miskolc közötti vasútvonal, s nemcsak a város megközelíthetőségét, hanem a városi közlekedést is segítve hozzáláttak a Széchenyi Istvánról elnevezett Piac utca kikövezéséhez, mindkét oldalon pedig a járdák elkészítéséhez. A korszakra jellemzően néhány ipari üzem is alakult a városban, az ipari centrummá csak később kifejlődő Zsolcai kapuban. A polgármester neve összekapcsolódik a Tűzoltó Egylet történetével, amelynek 1873-ban alapítója és elnöke is volt. A Népkert kialakításának ötletében éppúgy társ volt, mint a vármegye tisztviselője, Lévay József, vagy később utódja, Soltész Nagy Kálmán a városházán.