Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A főutca polgár- és üzletházai
A főutca polgár- és üzletházai A Széchenyi utcának a Színháztól a Centrum Áruházig terjedő szakasza - a történeti elnevezés szerint - az Alsó-Piac utca, a városmaghoz viszonyítva későbbi beépülés eredménye. A most létező telkek mindegyike 1702-től nyomon követhető, ebből az időből tulajdonosaik többsége is ismeretes. Az első térképünk, amely a telkek nagyságát, állapotát mutatja, 1817-ben készült. 1850-1860 között főleg katonai célzattal készültek olyan térképek, amelyek a város fontosabb kőépületeit, ipari üzemeit a védhetőség szempontjait figyelembevéve tüntették fel. Ez azért fontos, mert az egyes telkeken megjelenik az adott épület tömege, nagysága. Az ezt követő nagy árvíz 1878-ban átrendezte a város települési képét. A katonai térképeken feltüntetett jelentősebb épületek egy része is eltűnt. Ennek az utcaszakasznak a házai elsősorban a Forgó-híd környékén, és a Szinva felőli oldalon sérültek, vagy dőltek romba. Az árvizet követő újjáépítésben különösebb szakaszok, periódusok nem voltak. A napjainkban is látható épületek többsége 1880-1912 között épült, tehát közel a századforduló hangulatát idézik. A 20. század első-második évtizedére kialakul egy, s talán csak Miskolcra jellemző belvároskép, utcakép. „E tétova kor, nem tudott saját stílust teremteni, de boldogan örült annak, hogy anyagi eszközeivel minden kort feltámaszthat - meglátszik a városképen:... Látsz házat gót ablakívekkel, és a kapu fölött csipkés bástyafokókkal. Neogót bérház vált neorőneszánsz villát és közben neohindu épületek cirádás pompáját váltják le modern házak színes ablakkeretekkel és silányul festett sima falakkal. Láthatod a szokott vidéki villát, melyen kövérkés kő-delnők kisé természetellenes mozdulatba merevedve lapulnak a falon, melyet a gipszkultúra ósdi remekei díszítenek" - ez tehát Miskolc. Ezt a „hagyományos" képet először a háborús rombolások, s ennek következményei változtatták meg. Az 1945. augusztus 3-án készült kárfelmérések szerint Miskolcon 12.600 lakóház sérült meg. A 40-100% közötti épületkár 600, a 10-40%-os kár 3000 épületet érintett. Az 1948-1950 között, vagy az 1950-es évek elején készült fényképfelvételek egy lepusztult, sérült, tönkrement utcaképet dokumentálnak. A „városkép-javító", műemlékvédelmi felújításokra 1954-1960 között főleg a Széchenyi utcán került sor. (A Széchenyi u. 2., 4., 8., 12., 40., 48., 72. a 7., 9., 13., 31. Kazinczy u. 2.) Az átalakítás a praktikusság jegyében a külső megjelenés igénytelenségét hordozta magában. A városrehabilitációs tervek készítése és a kivitelezés a főutca Városház tér-Színház közötti szakaszán az 1980-as éveket idézi. Erre az időszakra esett a Tulipán-tömb felújítása is, s ekkor kapott új külsőt a Széchenyi 105. és 107. számú épület. Ezek ismeretében a sorravett kereskedő- és üzletházak nemcsak megjelenésükben, hanem egykori tulajdonosaik, bérlőik, üzleteik, tekintetében is a 20. század első felének Miskolcát idézik.