Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A közvilágítás és a „légszeszgyár" (gázgyár) történetéről (Vay u. 24. ill. Sajószigeti u. 3.) A városi közvilágítással kapcsolatos első feljegyzés 1793-ból származik, amikoris a tanács az „éjjeli világosító lámpák" felállításáról tanácskozott, de vagy a költségek, vagy technikai akadályok miatt lekerült napirendről, s hosszú évtizedeken keresztül fel sem vetődött a szükségessége. 1840-ben, Kossuth miskolci átutazása idején a Három rózsa fogadó előtti kis teret - ahová fáklyákkal vonultak fel a miskolci fiatalok -, pislákoló petróleumlámpa is megvilágította. Ezt, s még néhány lámpát a város abból az összegből készíttetett, amelyet 1839-ben kapott az egri káptalantól az utcák világítására. Az „éjszakai fényesség" kezdetei összekapcsolódnak az 1833ban alakult „Miskolci Kaszinó" történetével. A közvilágítási petróleumlámpákból 44 darabot helyeztek el Miskolc utcáin abból a pénzből, amelyet a kaszinónak erre a célra rendezett bevétele szolgáltatott. Ezek működtetésének költségeit a Polgári Egylet, majd a miskolci házbirtokosok három-három évre vállalták. Ezt követően támadtak a gondok, s „szponzorok" hiányában a város újból sötétségbe burkolódzott. Csupán télen, s ekkor is csak a holdvilág nélküli éjszakákon pislákoltak a fények. Erről az állapotról írta „Miskolcz múltja, jelenje tekinttel jövőjére" című, 1842-ben megjelent várostörténeti munkájában Kun Miklós a város főbírája, hogy „ha a' bólt birtokosok is azt mit eddig adtak most is fizetnék (de mind ezt pontosan) úgy Miskolc útczái nem esnének ismét vissza a' sötétség karjaiba." Egy évtizeddel később 12, majd 1863-ban újabb 30 lámpa felállításával a 72 utcás Miskolcot 82 lámpa világította meg éjszakánként. 1866-ban található az első olyan feljegyzés, amely kísérletet tesz a petróleumlámpák gázlámpákkali felváltására. Egy angol légszeszgyár képMISKOLCZI LÉGSZESZGYÁR. Cégjelzéses számla, 1885