Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
sére, és más számba vett körülményeire, két képviselői választókerületet nyert. Két képviselői kerület sok Miskolcnak, szemben más városokkal, dehát Miskolcnak kiváltságos helyzete van." A látogatást követően, 1890-ben kérték fel: járuljon hozzá, értsen egyet azzal, hogy utcát nevezzenek el róla. 1891-ben, amikor a város ismételt képviseletében felkereste Mocsáry Lajos és Kovács Lajos, felvilágosította őket, hogy saját megtiszteltetéséhez ő engedélyt nem adhat, ezért nem válaszolt az utcanévadással kapcsolatban. A „hivatalos" kapcsolattartáson túl kialakultak baráti, spontán kapcsolatok is. 1889-ben egy társasággal Xantusné Dolcschall Gabriella is meglátogatta Kossuthot. Ekkor kötött életreszóló barátságot Kossuth húgával, aki egyik válaszlevelében a következőket írta: „Az általad leveledben érintett látogatást elhalasztották az ifjak? Hogy miért, azt ti, kik közel vagytok, jobban fogjátok tudni, mi csak gyanítjuk, egyébként bátyám mostani egészségében alig is fogadhatta volna őket, hát fogadjuk el a spiritisták mottóját, hogy minden úgy van jól, ahogy van." Még néhány levélváltás arra utal, hogy Miskolc „nagyasszonya" (felújítás alatti egykori Mindszent téri lakóházában a városi könyvtár kapott helyet) újabb látogatásra készült. Ez az ún. lelevelezett florenci út elmaradt, mert Kossuth Lajos 1894. március 20-án meghalt. (A két barátnő 1898-ban a miskolci szoborleleplezéskor még találkozott, de koruk leszűkítette mozgáslehetőségeiket, majd 1902-ben Kossuth Lujza halálával kapcsolatuk végleg megszakadt.) A szabadságharc félévszázados évfordulóján Miskolc egész alakos szobrot avatva adózott Kossuth emlékének. Ez volt Magyarországon az első köztéri egész alakos Kossuth szobor. 1898. március 15-én a Szabadság című politikai lap, amely a „Miskolczi Függetlenségi és 48-as Párt Közlönye" volt, teljes terjedelmében megemlékezéseket és visszaemlékezéseket jelentetett meg. Innen tudjuk, hogy az iskolai megemlékezéseken túl, a városi polgárság számára a Korona szállóban tartották az ünnepségeket. A nap színházi előadással, vagy „társas estély"-jel zárult. Ekkor vetődött fel, hogy a város támogatásával és a miskolci daláregylet hangversenyeinek bevételéből Kossuth Lajos emlékét szoborban kell megörökíteni. „Ez indította Miskolc város közönségének hivatalos képviseletét, a városi közgyűlést arra, hogy a közakaratnak hódolva, 1899. április 12-én tartott ülésében egyhangúlag elhatározza, hogy Kossuth Lajos emléke Miskolcz városában közadakozás útján begyűlt összegből emelendő ércszobor által meg- örökíttessék." A szobor elkészítésére Róna József (1861— 1940) kapott megbízást. (Az 1906-ban felavatott Szemere szobrot is ő készítette.) A szoborral a közvélemény mindenben azonosult, alkotója pedig így vallott: „Gyermeki fantáziám alkotta már ezt meg 30 évvel ezelőtt, ifjúkori rajongásom ékesítette szépségekkel már réges-régen, a mit ma, mint érett művész hozzáadtam, az csak technika, csak művészi tudás." A szobrot már akkor antipatinával vonták be, amely a bronz csillogó színét sötétzölddé változtatta. A fehér, s szemcsés kőből készített, mindmáig változatlan talapzat Kiss István munkája, aki a név mellett csupán a születés és a halál évszámát (1802-1894) tüntette fel. A szobor leleplezése országos esemény volt: országgyűlési képviselők, vezető lapszerkesztők, politikusok jelentek meg szép számmal. Itt volt a nagy államférfi húga, Ruttkayné Kossuth Lujza és fia, Kossuth Ferenc. Az emlékezők között feltűnt Szemere Bertalan fia, Attila, de Herman Ottó és természetesen Lévay József is. Komoly politikai vetülete volt a szoboravatásnak, amennyiben a Függetlenségi és 48-as párt helyi és orszá90
