Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

megnyitás évében pedig ennél is több élvezte az új, nagyvárosi adottságot. A századfordulót követően az évi látogatottság százezer fő fölé emelkedett, ezért már 1910-ben felvetődött a fürdő átalakítása, kibővítése. Tury József ügyvezetőt a cég európai körútra küldte, hogy Miskolcon a legmodernebb követelményeknek is megfeleljen az új közintézmény. Tury Marienbad, Karlsbad, München, Stuttgart tapasztalataival tért vissza, a legismertebb magyarországi cégeket kérték fel a megvalósításra. Ennek az átalakításnak lett eredménye a fő vonalaiban napjainkig megmaradt belső térkialakítás.

A 80 évvel ezelőtti átalakítás két érdekes „terméke" volt az áthelyezett fűtőház kéményének elkészítése, valamint a Szinván átvezető vasfűd megépítése. Előbbit egy fővárosi cég, utóbbit a miskolci Hercz Jena-féle gépgyár és vasöntöde készítette. A kémény a fürdő történetének eddigi

legnagyobb felújítása, a Szinva e szakaszának lefedésekor 1974/75-ben tűnt el.

A fürdő a tapolcaival és az ún. Augusztus 20-szal együtt 1957-ben beolvadt a Miskolci Víz- és Csatornamű Vállalatba, s ekkortól része a „Miskolci Vízművek és Fürdők" vállalatnak. Összes alapterülete megközelíti a 3 500 négyzet- métert. Felújításait, átalakításait századunk első felében könnyebb volt megoldani, mert a részvénytársaságnak 1500 darab nagyértékű részvénye volt. Ebből a meghatározó szavazati arány miatt 1001 volt a város birtokában. Ott is maradt.

1989. július 27-én „A páncélszekrény titka" címmel a Déli Hírlap adta tudtul, hogy a város 30 év óta zárt páncélszekrényét felnyitották. A muzeális értékű tárgyak és dokumentumok között nagy számban voltak miskolci fürdőrészvények is, amelyeknek becses muzeális értékük van. Reméljük, azóta is őrzik e papírokat.

Az épületegyüttes részlete, 1991

81