Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Ajánlás

vendéglők. Végül a főutca, Városház tér és Színház közötti szakaszának házairól írom le mindazt, ami az ittlakó érdeklődőnek éppúgy szolgálhat hasznos ismeretekkel, mint az idelátogató vendégnek, idegennek. Mert hiszen ennek a városnak a szépségeit az ismeretek segítenek feltárni és láttatni. Vonatkozzon ez az építészeti emlékekre éppúgy, mint egykori országos hírű, vagy helyben tevékenykedő nagyságainkra.

Egy-egy témával kapcsolatos mondandóját úgy kívánta ez a mostani válogatás megfogalmazni, hogy ne legyen tolakodó, tényeiben, adatfelsorolásokban nyomasztó és száraz, de legyen pontos, s a közzétett adataiban tudományosan megalapozott, bárki számára hivatkozható, idézhető.

A kötet anyaga természetesen nem pontosan az, ami a Déli Hírlapban megjelent az eltelt hónapokban, években. Az egyes írásokat közel hasonló terjedelműre kellett kiegészíteni, másrészt az egyes fejezetek arányai megkívánták, hogy elég nagy számban olyan írások kerüljenek most ide, amelyek a napilapban még nem voltak olvashatók. Más írások, mint például a Zsolcai kapui iparteleppel, gyárakkal, vagy a közlekedéssel, vasúttal kapcsolatos jegyzetek most kimaradtak.

A kötet megjelenését, formáját a nagyszámú illusztrációs anyag közlése kívánta meg. A fotókon valóban megjelenik az egykor és ma Miskolca, a városlátképeken kívül részletei, vagy bizonyos egységei, tömbjei a városnak. Az arányok mutatják, hogy a századfordulónak, s az azt követő évtizedeknek megragadóan ötletes és színvonalas volt a kereskedelmi reklámja. Ide sorolhatók a céges levélpapírok, számlatömbök, vagy számoló cédulák is. Egy magára valamit adó üzlet vagy vállalat termékeit, kitüntetéseit, alapításának idejét, üzletének vagy vállalatának képét, ábráját természetesként tüntette fel levelezésében, a vásárlóval való kapcsolatában. Ennek tehát a dekoratív, finoman kimunkált „levélpapír közlés"-nek a változása mutatja részben a divat változását, másrészt a kor szellemiségének módosítását, bizonyos értelemben fokmérője tehát a társadalmi közérzetnek is. „A boldog békeévek" hangulata bizony ilyen apró külsőségekben is tettenérhető. Ahol tehettem, ezért is jeleztem egy-egy reklámnak a megjelentetési évét.

Legalább ilyen fontosak az évszámok a fényképek esetében is. A képaláírásokban az évszámok a fotó készítésének idejére utalnak, gondolva az elkövetkező évekre, évtizedekre. A század első harmadában, felében a nagy városi építkezésekről és stabil üzleti vállalkozásokról „szólnak" ezek a dokumentumok. Később az utcakép „leegyszerűsítése", a korábbi díszítőelemektől való megfosztása a szembetűnő. A dokumentálás különös hangsúlyt kap az utóbbi négyöt évben. A belváros épületeinek felújítása, „rehabilitációja" időlegesen, egy-egy tömb esetében végleg befejeződött. A képek közvetítése, „elmondása" szerint ez egy látványban gazdag, a múltat ismét láttatni kívánó periódusa volt a városnak. A felújítások befejeződése után a bérlők, tulajdonosok, s ezek vetületében az üzleti portálok, kirakatok átalakulása, változása a jellemző. Jellemzi a városképet, s jellemzi a városi létet is.

Összességében a város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg. Az írásbeli kiegészítések igyekeznek azokra az apróságokra, finomságokra irányítani a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost. így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. A kötetet jó szívvel ajánlom mindenkinek, azoknak, akik a város történetéből valamit megismerni, s azoknak is, akik ismereteiket elmélyíteni, emlékeiket felidézni szeretnék.

6