Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

Az első világháború áldozatainak emléke

manőverként használta fel a kormány Miskolc ellen. Baross Gábor (1848-1892) közlekedési miniszter „1890-ben az üzletvezetőségért vetélkedő vidéki városok, Miskolc, Kassa, Debrecen közül Miskolcnak azzal a feltétellel adta meg az üzletvezetőséget, ha a város vezetősége megakadályozza Apponyi Albert gróf (Miskolc későbbi díszpolgára) vezetése alatt álló ellenzéknek - a Nemzeti Pártnak -, hogy Miskolcon tartsák meg a felvidéki szervezkedési gyűlésüket. Miskolc, amely annak idején az ellenzéki városok élén állott, az üzletvezetőség idetelepítése érdekében nem tiltakozott."

A püspök által építtetett palotában végül is - a korábbi, Kazinczy és Szemere utcai elhelyezések után - helyet kapott az üzletvezetőség négy osztálya, élükön Görgey Lászlóval, aki ezt a tisztet csaknem haláláig betöltötte. Görgey székfoglalójában arról adott számot, hogy több, mint másfélszáz „a város értelmiségi nívóját emelő, a közügyek végzéséért elhivatott" szakember települt Miskolcra.

A épület sarokhomlokzatát közel három évtizeden keresztül díszítette a görög katolikus püspöki címer. Az 1930-as évek közepén helyét a magyar nemzeti címer váltotta fel. A többszöri homlokzat-átalakítások, festések során ezek eltűntek, s jelenleg a MÁV emblémája díszíti az épületet.

A sarki első emeleti párkány alatt 1936-ban országos díszünnepséggel leplezték le a 155 miskolci, első világháborús halott emlékművét. Alatta szerényen helyezkedik el az a tábla, amely „a második világháború során katonai és vasúti szolgálat közben hősi halált halt vasutas dolgozókénak állít emléket. Az épületen elhelyezett emléktáblák között legfiatalabb, az 1956- os forradalom és szabadságharc vasutas résztvevőinek és áldozatainak állít emléket. (A táblát 1992-ben helyezték el.)

63