Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

A megyeháza és környéke (Városház tér 1.)

A Városház tér 8. szám alatt az 1871-ben tadott városháza, a 10. szám alatt egy földszintes korcsmaépület állt, s egykor így „zavarta" a rálátást a megyeházára. A mai 12. számmal jelzett telek a múlt század nyolcvanas éveiben a tér felé nyitott, a főutca felé pedig léckerítéssel van lezárva. Még ekkor nem gyanítható, hogy néhány év múlva itt épül fel egy - külső képében máig változatlan - bérház. Az 1991 áprilisában készült másik képünkön alig érzékelhető a több, mint évszázadnyi „korkülönbség". Pedig ennyi idő alatt főleg a vármegye építési és átalakítási munkálatai kötetnyi leírással gazdagították ismereteinket. A levéltár munkatársai ezeket 1982- ben meg is jelentették. A képen látható másik, földszintes ház története is érdekes. Ezen, s a szemközti épületen is látszik a „boton kilógó szalmacsutak". így jelölték a csapra ütött, frissen csapolt sört. A söröző (helyén napjainkban édesség és kávé üzlet van) mellette a „Török Szultánihoz címzett kávéház működött. A kávéház előtt (néhány évvel későbbi képen láthatóan) vasoszlopon elhelyezett tábla hirdeti, hogy itt van a „VÁROSHÁZTÉR".

A tér legnagyobb épületének története visszanyúlik a 18. század elejére. 1723-ban született meg az a rendelet, amely szerint minden vármegyének - ahol még nincs ilyen - kötelessége székházat építeni. Három megvásárolt telken itt hat különféle objektum épült, de közülük igazán kettő érdekes: a megyeháza, s benne a nagy ülésterem és a levéltár, valamint a börtön. 1725-ben kezdték s 1727-re be is fejezték a megyeháza építését, de a század végére ez már használhatatlanná vált. A megye mindent elkövetett egy új székház engedélyezéséért. Reindl Ferenc vármegyei mérnök 1795-ben, majd 1800- ban is készített terveket. Ezt követően 1807-ben volt a következő kísérlet, míg 1811-ben végül elfogadták, jóváhagyták az elképzeléseket. Az eseményekben bővelkedő építkezés három évtizedig tartott. A falak már álltak 1826-ban, készen volt a tető is, s ezzel egyidőben haladt a belső terek végleges kialakítása, főleg a nagyteremé, amely a város legimpozánsabb terme volt, de akusztikája miatt használhatatlannak minősítették. A korrigálásra, vagy esetleges átépítésre 1837-ben - az akkor Egerben tartózkodó - Hild Józseftől (1789-1867) kértek tanácsot, aki az előcsarnok felől lévő ablakokat befalaztatta. Ezt követően, de az 1843-as tűzvészt megelőzően jegyezték fel, hogy a székház előtti téren egy gé- meskút állt. S mivel ez nem illett bele az alakuló új képbe, betömették. Helyette egy kerekeskutat készítettek, amelyet mindenki által használható közkúttá minősítettek. (1990-ben, a tér közműveinek kicserélése, a felújítás és az új burkolat elkészítésének idején ennek már nyomát sem lehetett felfedezni.)

1843. június 19-én, a tűzvész idején az épület is komoly károsodásokat szenvedett. A nagyterem tetőzete beomlott, így a soros közgyűlést is csak az előcsarnokban tudták megtartani. A tűzvész okozta károkat felszámolandó, 10 pontos határozatot fogadtak el, s ezzel egyidőben a vármegye egy szépítő-választmányt

32