Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

MENYASSZONYI K E L E IN GY E=:i

VÁSZON, FEHÉRNEMŰ.

NŐI DIVAT KELME ÉS SELYEM

FIÓK-ÜZLETEKPOSTATAKAREKPERZTARI CHEQUE-SZAMLA TELEFON 1S2SZ.

A textilüzlet céges levélpapírja, 1934

meg róla a helyi napilapok, mint a miskolci nyomdásznemzedékek nevelőjéről. Az egyszerű nyomdász, aki kezdetben meghívók, táncrendek, belépő jegyek, esküvői meghívók nyomásával foglalkozott, s a századfordulón úgy hirdette magát, mint aki nyomdán, kötészeten kívül dobozgyárat is üzemeltet, akkor már gazdag részvényese volt egy jól menő nyomdaipari és lapkiadó vállalkozásnak.

A Széchenyi u. 22. szám alatti telekről és építményeinek történetéről ennél többet tudunk. A 18. században az utcai fronton egyemeletes épület állott, s mint a főutca házainak többségében, ebben is görög kereskedő lakott. Levan- dovszky Ferenc főleg a Balkánról szállított bőrökkel kereskedett, s feljegyezték róla, hogy évente több hónapot töltött karavánutakkal. Amikor meghalt, vagyonösszeírásában több,

mint húsz féle bőrt vettek számba. Ezek a bőrök jobbára az itteni céhes mesterek kezében alakultak cipőkké, csizmákká, nem kis bosszúságára azoknak a mesterembereknek, akik a helybeli tímár és varga céh tagjaként ugyanebből a munkából keresték kenyerüket. Csakhát a görögök mindent olcsóbban, s ha kellett hitelben is adtak, így a perlekedés állandósult.

Egy évszázad múlva átalakul a telek beépítettsége, mint ahogy megváltozik a főutca képe is. Az 1860-as évektől az ecetgyáros és nagykereskedő Paczauer-család lesz a tulajdonos. A századfordulót követően, az 1910-es években alapjaiból építi fel a Rosemberg család a napjainkban látható épületet. Az utcai front arculatát az 1940-es évekig Rosemberg Gyula textilnagykereskeskedése határozta meg. A jelenlegi étteremhez a régmúltnak is van azonban

282