Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
Az épület az 1781-es tűzvész során leégett, felújításához a kamara külön dokumentációt készített. Ezek a bécsi Udvari Kamarai Levéltárban találhatók, s közöttük különösen érdekes az, amely az utcai homlokzatot ábrázolja. Eszerint a földszint bal oldali tengelyében kosáríves kapu állott, a jobb oldali üzletbe két, félköríves zár6- dású üzletajtó vezetett. Az emeleti sávban három, egyenes záródású ablak helyezkedett el. Az épület reprezantatív megjelenését fokozta az a manzárd tető, amely akkoriban Miskolcon még ritkaságszámba ment. Ez a 18. századvégi forma többször is változott. Az átalakítások eredménye érzékelhető: a boltíves kapubejáró és az üzleti bejáró helye megmaradt, de a barokk kori együttes szerkezeti elrendezésétől teljesen idegen. Ugyanez vonatkozik az emeletre, ahol a századelő, s a kereskedőtulajdonos ízlésének megfelelően történt az átépítés. 1895-től látható a koronázópárkány fölötti körszelet alakú timpanon, amelynek mezőjében a legutóbbi felújítás is megtartotta az FS, egymásba fonódó betűket. Ez jól mutatja, hogy a Vay-családnak (bár még tagjai egymást követik a főispáni rangban) - már nincsen köze az épülethez. A betűk ugyanis Friedman Sámuelre utalnak, akinek a két háború között is közismert fűszerüzlete működött az épület földszinti részében. A Vayakról pedig annyit, hogy az egykori háztulajdonos Vay Abrahám leszármazottai voltak a már jobbára Alsózsolcához kötődő testvérek, Miklós és Lajos, akik 1831-1872 között öt alkalommal és egymást felváltva voltak Borsod megye főispánjai. Vay Miklós hasonló nevű fiából jeles szobrász lett, alkotásai közül egy Miskolcon is fellelhető. Vay Lajos fiából, Bélából - a családi tradíciókat örökölve - szintén főispán lett, aki ebben a rangban több, mint két évtizedet töltött el. A család fentebb említett ágának felbecsülhetetlen értékű irattárát a golopi kastélyban őrizték. Az 1950-es években ez szétszóródott, jelentős része megsemmisült. A megmentett néhány köteget napjainkban a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének Levéltára őrzi. Homlokzati részlet afelújtás után, 1992 274
