Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

Az egykori lépcsőházi ajtó, 1957 ki a vizsgálat. Az utca felé eső szobákban a falon gazdag mintájú, színes, enyves festést lehetett felfedezni, amelyre később többrétegű szoba­festés került. Az alaprétegek ^igényes falfestést takartak. A festés az erkélyes nagy teremben maradt meg legjobb állapotban, a szakértő Seres László szerint ez egykorú az épülettel, s jel­legzetes copf-stílusban fresco-secco technikával készült. Az első kutatások után érzékelhető volt, hogy a falfestmény helyreállítható állapotban maradt meg, az esetlegesen hiányzó felületek a motívum alapján - figyelembevéve az ismétlő­désüket - kiegészíthetőek. A földszinti homlokzat robbanás utáni egyetlen épen maradt részlete a hangsúlyozott középrizalit tengelyében nyíló erősen tagolt ka­puzat. A rendkívül plasztikusan képzett bejára­tot mindkét oldalon egy-egy lesarkított négy­zetes hasáb alakú oszlopszékre állított, szabadon álló toszkán oszlop, valamint a falsíkon ezeket visszajátszó kettős lizéna keretezte. A félkörös (enyhén kosárívbe hajló) bejárati kapu kétszár- nyú, amelynek tengelyében ugyancsak hajlított, íves záródású személyi forgalmat szolgáló kiskapu nyílik. A faszerkezetek egyes részletei copf elemeket őriztek, míg az aplikáció (öntött, vaskarikát tartó oroszlánfejek) romantikus stí­lusúak. A 18. század második felének homlokzati elemei közül feltétlenül kiemelésre méltó az épület legértékesebb iparművészeti tagozata: a díszterem tengelyéből nyíló kiskiülésű erkély, s gyönyörűen kovácsolt vas mellvédje, amely a mai városképet díszítő hasonló emlékek leg­kiemelkedőbb darabja. Sajnos az utcai homlokzat földszinti sávjának eredeti tagolása megsemmi­sült. Az egykor keskeny, íves záródású bolti be­járati és kirakat-nyílások helyén széles, jelleg­telen műkő keretelésű üzleti portálok jelentek meg. Az 1910-1920 között készült felvételen eze­ket a nyílásokat gazdagon faragott, jellegzetesen szecesszióba hajló eklektikus faportálok borí­tották. A tiszta, késő barokk tér- és tömegala- kítású épület emeleti homlokzata a magyar ro­mantika mértéktartó, szép példája. Az eredeti nyílásokat meghagyva és a homlokzat régi ta­golását hangsúlyozva készültek el a romantikus 257

Next

/
Oldalképek
Tartalom