Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Ekkortól 1895-ig svájci cukrászok váltották egymást az üzletben. 1895-1938 között a lőcsei illetőségű Rábel Albert volt a cukrászda tulajdonosa. Az eredeti biedermeier berendezés is az ő ízlését dicsérte. Ezt „csak" felújította, majd karbantartotta a későbbi tulajdonos, Rorárius Gyula. A bútorok eredeti kárpitja bordó bársony volt, s a falakat zöld tapétával vonták be. Nagy értéket képviseltek a velencei tükrök, s különlegességnek számított a széntüzelésű cserépkályha is.

A cukrászda meghitt hangulatát 1971-ig élvezhették a miskolciak. Ekkor született döntés,

hogy az új városrendezési elképzeléseknek útjában álló 18. századi épületeket le kell bontani. Az épület berendezéseit Budapestre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba szállították.

Egy évtized múlva azonban - közkívánatra - a bútorok visszakerültek Miskolcra. Az akkor felújított Pannónia szálloda földszintjén kialakított térben a Roráriusból „Rori Cukrászda" lett. 1991/92-ben ez is megszűnt, új fejezetet nyitva a berendezés eddig is kalandos történetének.

229

Üzletház a legendás cukrászda helyén