Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Az egykori szálloda az 1960-as években

lokzati képe lényegesen azóta sem változott. Tulajdonosairól vagy bérlőiről kapta és gyakorta változtatta nevét 1934-ig, megszűnéséig. Első bérlőjéről Hotel „Stőgermáyer"-nek, majd 1888- tól „Dresdner" Szállodának mondták, 1906-ig pedig meg kellett barátkozni a miskolciaknak a „Seper" Szálló elnevezéssel. Az első világháború előtti hirdetésekben „Kepes" Szállodaként reklámozzák, de ezt követően is gyakorta jutottak csődbe magánszemélyek és részvénytársaságok, hiszen éttermeit, kávéházát, sörözőjét, szállodai szobáinak sokaságát nem tudta tartósan senki sem haszonnal üzemeltetni.

1934-ben a Felsőmagyarország című lap így búcsúzott: „Kényes fogadások, nagyszerű bankettek, híres bálok és hangversenyek színtere volt a Három Rózsa vendégfogadó, amelyet szállodai minőségében halálra ítélt a gazdasági válság, s pár év múlva senki sem emlékezik rá, milyen fényes, káprázatos múltja volt a sarok- bérház elődjének, a Három Rózsa vendégfogadónak".

A szállodát Mcnncr László tervei alapján Katona Lajos és fia építési vállalkozók alakították át. A terv 4 nap alatt készült, az átalakítás nem egészen három hónap alatt történt meg, s a szálloda helyén megjelent az akkori Miskolc egyik legmodernebb bérháza.

A földszinti részeken üzletek szerveződtek, gyakori bérlőcserével. Ezek a változások a helyi

209