Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Város az alföld és hegyvidék találkozásánál

Miskolc jelképe: az Avas

A miskolci Avas, bár mást jelent a városban élőknek és mást az idelátogatóknak, - a képi ábrázolások megszületésétől, azaz a 19. század elejétől, közepétől - fokozatosan a város jelképe lett. Egykori várostörténészünk, Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972) ekként méltatta egy írásában, 1938-ban: „Miskolc város látképéből szembetűnően emelkedik ki a város egyik híressége, az Avas. Pedig még csak hogy rangja sincsen, hiszen 234 méteres tengerszint fölötti magasságával csupán a nagyobb dombok közé számítható ... Miskolc város közepéből nézve azonban nagyszerű látványt nyújt és bátran párhuzamba lehet állítani a Gellért-heggyel, vagy a Brassó melletti Cenkkel, s kedvező földrajzi elhelyezkedése folytán kétségtelenül egyike a legérdekesebb és leghíresebb magyar hegyeknek." A miskolciak természetesként tartják e lankát „hegy"- nek, az idelátogatók meg nemcsak ezen csodálkoznak, hanem a többféle jelentésű „Avas" elnevezésen is. A magyarázat pedig egyszerű: a középkori Miskolcnak sertéshizlaló, makktermő helye volt ez a dombság, s innen, másrészt pedig ennek a termőerdőnek az óvásából, védéséből, legeltetés előli tiltásából származik az „avas" elnevezés, tehát tiltott területet jelent.

Az „Avas-hegy" egykori szőlői és gyümölcsösei fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében. Munkát adtak a szőlőművelő borosgazdáknak, a faeszközöket és tárolóedényeket gyártó iparosoknak, de a teli hordókat távoli vidékekre elszekerező kereskedőknek is. Színhelye volt az Avas a társasági életnek, a szórakozásnak, vonzotta az írókat, költőket, művészeket, akik emlékeiket verssorokba szedték, vászonra festették, vagy fényképen örökítették meg maguk és az utókor számára. Az egyre terebélyesedő, lélekszámában gyarapodó város hitéletében a több évszázados avasi református és mindszenti római katolikus templom is fontos szerepet töltött be. A hegy temetői pedig megszámlálhatatlan generáció egykor városépítő tagjainak szolgálnak végső nyughelyül.

Az Avas a 18—19. századi, városunkról szóló leírásokban tájolási, viszonyítási pont. Ben- kö Sámuel történeti-orvosi helyrajzában írja, hogy a város két domb közötti völgyben terül el, délről a bortermő Havas (Avas), Tapoltza és Mind- Szent dombok határolják, amelyek a Sajó folyó felé szelíden lejtő síkságba mennek át, bőven teremve szőlőt és gabonát. Fényes Elek 1851-ben készült részletes miskolci leírásában mindössze egyszer tesz említést az Avasról, amikor azt írja, hogy „maga a város a Tetemvár és az Avas-hegy közt fekszik." Szrógh Sámuel pedig „Miskólcznak a javai" című, 1800-ban megjelent munkájában így ír: „Itt az Avas, az Angyal-völgy, a Tetemvár, 's Bábonyi-bércz. Olly kintset tart, melly könynyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."

Az Avas több évszázados dűlőnevei, a helymeghatározásra is szolgáló építmény-elnevezések, egyáltalán az Avashoz kötődő fogalmak három évtizede újakkal gyarapodtak. Megjelent és a városba érkező előtt (is) egyre növekedett a lakótelep tömege, szokatlan látványa. Egy-két évtizede városnyi polgárnak jelent ott20