Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Az iskolák
A: épület környezetet 1994-re új utcák változtatták meg oktatási intézménye ekkortól lett „Erzsébet Izraelita elemi iskola". A kétemeletes impozáns épület hossza 63 méter, magassága 22 méter. Vörös keramit téglából a kor jellegzetes stílusának megfelelően épült, az utcafronton három bejárati kapuval látták el. Az épületbe eredetileg 18 tantermet, kézimunka termet, könyvtárat, tanácstermet és igazgatói helyiségeket terveztek. Díszterme Miskolc egyik legnagyobb társas összejöveteli helyisége volt, 800 ember kényelmes befogadására készült. (A későbbi átalakítás során ebből kétszintes rész lett, külön helyiségekkel, s átalakították a külső homlokzatot is.) Az elemi iskolában 1919-ben megnyitották a polgári leányiskolát, majd 1923-ban a polgári fiúiskolát. 1925-ben a hitközség egy új iskola felépítésének tervét fogadta el. (1969-től ebben az épületben működik a jelenlegi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola és Szakközépiskola.) Az egykori telket kettészeli, s így a két épülete egymástól elválasztja a mostani Uitz Béla utca. 1928-ban a mostani szakmunkásképző épületben állították fel a tanítóképző intézetet, amely nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa egyetlen ilyen jellegű intézménye volt. Itt kapott helyet a századforduló egyik legjelentősebb, legnépszerűbb költőjének, az 1843-1921 között élt Kiss Józsefnek teljes hagyatéki anyaga. Sajnálatos, hogy a „Kiss József Múzeum" a háború alatt megsemmisült. A 20. század miskolci, de egyben nagy kisugárzású zsidó iskola ügyének kiemelkedő alakja volt Scrbu Adolf, a polgári leányiskola, majd az 1928-ban megalapított tanítóképző igazgatója. Nemcsak humanista volt, hanem nagyhírű, elméleti pedagógus is. Gyakorlati rátermettségét iskolafejlesztő tevékenysége igazolja. 1944-ben életműve kiteljesedése idején kollégáival és növendékeivel hurcolták el. A közterületi névváltozások eredményeként 1992-től utcanév idézi Miskolcon. 193
