Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

Borsod vármegye főispánja

léke megmaradt a köztudatban. 1829-ben közel 20 000 liter búza árának megfelelő összeggel magtárat alapított, ami néhány évtized elteltével alapítvánnyá fejlődött. A lényege az volt, hogy a város és a környező települések rászoruló gazdái vetésre, vagy önmaguk élelmezésére különféle gabonaneműket vehettek fel hitelben. Ezt az aratás, terménybetakarítás után, a megszabott kamattal kellett visszatéríteni. Feljegyezték, hogy 1843-ban, amikor a várost eddigi történetének legnagyobb tűzvésze pusztította, a megmaradt Reviczky-magtár igyekezett segíteni a bajbajutottakon úgy, hogy mindenki 2-2 véka (összesen 62 liter) gabonát kapott. Ez a magtár alapozta meg a 19. század végének, 20. század elejének Revicz- ky-alapítványát, amelynek éves tevékenységéről, pályázati lehetőségeiről rendszeresen hírt adott a miskolci sajtó.

A város történetének ez viszont már más területeire vezet.

Az „emlékező" Ráhel mester birodalma

134