Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Város az alföld és hegyvidék találkozásánál
hiányában az észak-magyarországi régió egyetlen „fejlődésre ítélt" városa Miskolc. Megfogalmazódott és az országos érdeklődés, politikaitársadalmi támogatás homlokterébe került az ún. Nagy-Miskolc koncepció kidolgozása és megvalósítása. Az „avasalji metropolis" megteremtésében fontos szerepet kapott az Avas kulturális-idegenforgalmi hasznosítása, az 1920-as évek végétől, 30-as évek elejétől Tapolca és Lillafüred fejlesztése. A megvalósítást ismét a háborús évek akadályozták meg. A nagy koncepció emlékét 1934-1956 között jobbára a Rákóczi- kilátó őrizte. Helyette a város új jelképeként született meg 1963-ban a miskolciak által kilátónak, tv-toronynak nevezett jeles építészeti alkotás. A Nagy-Miskolc koncepció megvalósítása a háború után folytatódott. Fél évtized alatt Mis- kolcnak része lett Diósgyőr, Hejőcsaba, Göröm- böly, Tapolca, Szirma és Hámor. Az évtizedekkel korábban megfogalmazott vágy, hogy ti. a város lakossága haladja meg a 100 000 főt, így megvalósult. Megteremtődött a nehéziparra épülő nagyváros, hogy négy és fél évtized elteltével szétrobbanjon, s keresse az emberibb léptékű újrarendezés lehetőségeit. Az ipar által igényelt munkaerő letelepítése gyors ütemben szülte a lakótelepeket, s közöttük is a legnagyobbat, a város legújabb kori történetének csaknem két évtizedes városfejlesztési programjának termékét, az „Avas-városrész”-t. Miskolc legújabb és legnagyobb városrésze a történeti és az új Miskolc sajátos egymásmel- lettiségét szülte: az Avasról és az Avasra - város néz a városra. Ez a sajátos egymás mellett élés minden jó és kedvezőtlen következményeivel együtt kell, hogy átvezesse az új utak megtalálására kényszerülő várost a következő évezredbe. A város „másik arca": Avas-városrész, 1994 11
