Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei II. 1580-1587 - Borsodi Levéltári Füzetek 52. (Miskolc, 2011)

Regeszták

be juttatta. Továbbá ím, hallom, hogy János uram azt mondja, hogy az én öcsém, Tar Tamás az ő kegyelme szolgájának, Dely Farkasnak szállására ment. Azért azt mondom, hogy nem ment, az ő kegyelme szolgája úgy vagyon, hogy Naprágyi Andráshoz szállott be. Azért egynéhány rendbe az hol leány ifjat talált, úgy vitte be és tánczolt vele. Azért az én házam mellé jütt, akkor az kik énnekem jámbor vendégim voltak, meghagyta nekiek, hogy senki ki ne nézzék, mert én hallom, hogy igen gonosz ember. Azért onnan megtért valamihez való gondolatjába, ahol én tűzre való fámat lehányom, az én jobbágyom, Hedegűs Albert, másképpen Nagy Albert ott járt, az a' Dely Farkas reá ment, szablyája oldalán volt, szekerczéje kezébe volt, mindjárát mellybe csapta, azután ruháját fogta, levonta az földre, az falu középre vitte alá. Azért leütte az földre, az orczáján egy sebet ejtett, az fején kettőt. Azért az én báty- tyám hogy azt látta, erőssen kért: Kérlek az Istenért, Farkas uram, hogy ne míveld azt! Azért ő abba semmit nem fogadott egy cseppet is. Tudja kegyelmetek, hogy embernek éltető jobbágya Isten után az az ő életi. Azért én míveltem, én nem mondom, hogy házára mentem, hanem az én jobbágyomnak oltalmába míveltem. Adj bírót, esküdtet, espán uram, megbizonyítom, hogy ő volt minden dolognak indítója. Az tagadjhatjatlan dolog, hogy az én jobbágyom nem ment volna az Naprágyi András házához, azért ott Naprágyi Andrásnak semmi gonoszt nem szólt, az incattus azért ha valakinek szólt volna, akkor terhelt volna róla. Azután osztán üdő haladva úgy rongálta Dely Farkas az én jobbágyomot, azért megbizonyítom."

A felperes fél ezt mondja: „Ő maga sem tagadja, hogy az ő kezek miatt nem holt volna meg az én szolgám ártatlanul, mert azt mondja, hogy az ő jobbágya oltalmába cselekedte, az mit az én szegény szolgámon cselekedett, nem maga oltalmába. Azért az mint ő maga mondja az incattus, az én szegény szolgám semmit neki nem vétett, se jót, se gonoszt neki nem szólt. Dato sed non concesso ha szinte úgy volna is, hogy méltatlanul az én szolgám az ő jobbágyát megháborgatta volna, ő neki semmit nem szólt, nem kellett volna megölni, ha mit vétett az jobbágyának, tanált volna meg engem, törvényt töttem volna felőle. Mondtam vala, hogy megbizonyítom, de ím, ő maga nem tagadja, nyilván mondja, hogy ő ölte meg, ő maga bizonyítja, az mit én mondok."

Az alperes fél a következőt válaszolja: „Azután fölült, lova hátára ült és jütt azután, és protestál, hogy azt mondta az actor, hogy az guta ütötte meg."

176