Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

Függelék

2210. (T. 118.) Az Kovács István öccse, Mátyás. Az Szaniszló Tamás öcscse, Benedek. Ezek az én házamra hatalmasul mentek Szent Iván nap tájban, volt ily renddel, csak az kocsikat, az ökör [...] A 9. SZÁMÚ JEGYZŐKÖNYVI TÖREDÉK CÉDULÁI 2211. (T. 139-140.) Az 1573. esztendőben Borsod vármegye szolgabírája, Berencsy Ambrus és esküdtje, Vass András által Csohány András, mint felperes érdekében néhai Bélyi Pál özvegye és Bélyi György, mint alperesek ellen kivett tanúvallomások. Az első tanú, Kovács Imre Apátfalváról, őfelsége jobbágya megesketvén és szorgalmatosan kikérdeztetvén, így vallott: tudja, hogy a Szerencsalja nevezetű peres rétet Nagy János és Bélyi Pál birtokrészeivel együtt a mondott Csohány András felperes birtokolta, azt pedig nem tudja, hogy a mondott alperesek milyen módon foglalták el azt. Azt is vallja, hogy tudja: Bélyi György Csohány András kaszásait elzavarta arról a rétről, s hallotta másoktól, hogy Csohány egy lovat adott a peres rétért Bélyi Pálnak. A második tanú, Higi Imre Apátfalváról, szintén őfelsége jobbágya megesketvén és szorgalmatosan kikérdeztetvén, így vallott: jelen volt az áldomásiváson, amikor Csohány a lovat Bélyi Pálnak adta, de a Csohány által adott pénzösszeg nagyságát nem tudja és azt sem, hogy Nagy Jánosnak birtokrésze volt azon a területen, s hogy Csohány azt is birtokolta volna. Azt sem tudja, hogy Bélyi György miképpen foglalta el azt a rétet, jóllehet hallotta, hogy elkergette és elűzte onnét Csohány kaszásait A harmadik tanú, Koczony Pál Apátfalváról, szintén őfelsége jobbágya eskü alatt ugyanúgy vall, mint a második tanú. A negyedik tanú, Bársony Benedek, szintén őfelsége jobbágya ugyanazt vallja, mint a harmadik tanú, hozzáteszi azonban, hogy nem látta, valóban el lettek-e zavarva a kaszások? 2212. (T. 140.) 1573. esztendőben, circa festum Sancti Laurentii. Ez Bogácsy Mihály, Bogácsy Albert fia, vattai, több társaival egyetemben költ fel, mint hatalmas, jött el az emődi földre, holbeli vetésimre, zabomra és árpámra,