Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Bevezető

lyozottan pozitív eredményt hozott, elegendő az önkéntes tűzoltók, vagy a mentők egyesületeire gondolnunk. Az állami-egyházi irányításnak a közvetlen egyesületalapítás mellett, többféle közvetett módját is használták. Igen eredményesnek bizonyult a közigazgatás és az egyház elkötelezett személyiségeinek tisztség-vállalása is, számtalan példa bizonyítja a főispán, a képviselők, a község papjainak, lelkészeinek tiszteletbeli elnökségét és igen sok esetben tényleges elnökségét. Végezetül, de nem utolsó sorban, a hatalomnak mindig rendelkezésére állt a „jól" irányított gazdasági támogatás. így történt meg, hogy a dualizmusban kialakuló öntevékenység helyett a túlhangsúlyozott nemzet tudat kialakítása, formálása lett az uralkodó cél. A korszak jellemző egyesületi típusa a nacionalista, félkatonaivá átalakuló bajtársi szervezkedés; a polgári lövészegyletek, a levente egyesületek. Ezek a csoportok lesznek a melegágyai a nemzetiszocialista egyesületeknek. A kulturális célú, önművelésre alakuló egyesületek és a sportegyesületek esetében az összkép kedvezőbb, a centralizáció inkább szervezeti, mint irányítási kérdés, ahogy azt a dalkörök kapcsán már említettük. A koalíciós korszak A háborút követő koalíciós időszak az egyesületek reformkorban induló történetének utolsó korszaka. 1945-1948 közötti időszakot a társadalmi pluralizmus, az öntevékenység jellemzi Magyarországon, s ez meghatározza az egyesületek életét is. A háború előtti egyesületek jórészt újra kezdték működésüket, azzal a megszorítással, hogy a háborús bűnökkel vádolható polgároktól és egyesületektől megvonták az egyesülés jogát. Mellettük néhány a korszakra igen jellemző új egyesület is alakult. A koalíciós időszak az egyesületi élet fellendülése mellett az egyesületek feloszlatásának kora is. Az 1945-1947 közötti idő-