Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771 - Borsodi Levéltári Füzetek 48. (Miskolc, 2010)
A kérdőpontok
hétig trágyát hord, minden külön kenyeres gazda az egész kaszálláson által főttig dolgozik, az felgyújtott szénát tizenhat marhával kazalba rakják, ezenkívül az szüretre minden különös gazda az egész szüreten által szed. III. Contractusok szerint dolgoznak, a’ mint az második czikkelybül kitetszik. IV. A’ szántófölgyei mindennémű életet megtermik. Réttyek az marhatartásra meglehetős füvet termenek, néha az záporeső miatt benne kárt vallanak, felényire kétszer kaszálhatok. Emporiumok Rimaszombat és Rosnyó várossai: első két, másik öt mélyföldnyire fekvők, az holott is az eladandó jószágokat hasznossan eladhatják. Legelő mezejek mind vonó, mind egyéb heverő marháiknak elégedendő volt ekkoráig. Itató vizek vagyon. Tűzre való fájok ugyan vagyon az határj okban, de épületre alkalmatlanok. Falu réttye vagyon két ember kaszáló. Kenderáztató mocsolyájok vagyon. Malmok az helységben vagyon. V. Minden egész házhelyes gazda huszonegy kila alá való szántóföldet bír, mellynek harmada termékeny, harmada könnyebben trágyázható, az harmada penig sovány. A’ réttyeinek, a’ mint fellebb kitetszik, felin sarjút kaszálni lehet. VI. Az mint a’ második punctumban ki van téve, a’ szerint dolgoznak. VII. Az kilenczedet mindenféle szántóföldjének terméséből kiadgyák, és ezen szokás körül való helységekben is gyakoroltatik. Ezenkívül más adózás fejében egy-egy csirkénél egyebet nem adnak. VIII. Puszta házhely egy vagyon ezen helységben, ember emlékezetűül fogyást való, és azon helyet minden hozzátartozandó appertinentiáival az helység közönségessen éli. IX. Minnyájan örökös jobbágyai az földes uraságnak. Szentsimony, 1771. június 2. Bellér Gáspár bíró és a helység lakosai: Kováts Gergely, Balli Jakab, Mák István és Bíró Máté. - A vármegye által kiküldött összeírok: Farkas János, Lossonczy László és kiscsoltói Ragályi Abrahám. Jelzete: MOL. C. 59. 3011. cs. 168. sz. 3-5. p. 192
