Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771 - Borsodi Levéltári Füzetek 48. (Miskolc, 2010)
A kérdőpontok
Helységünkhöz három mértföldnyire esnek országos és heti vásárok, úgymint Rosnyón, Rimaszombatban és Miskoltzon, mely vásárokon folyó áron hasznosan adhatunk és vehetünk. Marhaitató vizünk a forrásokbul vagyon bent helységünkben. Tűzre való fánk ugyan határunkban elegendő vagyon, épületre is valami keveset találhatunk. Szőllőhegyünk helységünk határján vagyon valami kevés és vékony termő, mellyben sem kilentzed, sem tized eleitül fogvást nem volt, mivel a földes uraké. Kapára eljárunk Miskoltzra. Makktermő erdeink, mivel szoros a határunk, vékonyan vagyon. Király dézma, vagyis tized ezen helységnek határján nintsen. Gyümölcsösünk az földes urak engedelmébül kivel helységünkön valami kévés vagyon, nemkülömben zöldségtermő kertetskénk is bent helységünkben. Amint fentebb is megmondánk, Miskoltz tájékára szoktunk szőllőmun- kára járni. Kenderáztató vizünk vagyon. Malom határunkon ugyan nintsen, de helységükhöz mintegy fél mértföldnyire találtatnak. Viszontagságok Szántóföldeink, mert hegyes és partossok, nehezen is trágyázok, a sebes és hirtelen essők miatt a földje is gyakran elhordatik, mellyek igen kevesek is és nem házhelyek után, hanem tsak földes urak engedelmébül vannak. Házhely után való réteink tellyességel nintsenek, hanem ami keveset kaszálunk, azt földes urak magokébul adják. Marha legeltető mezőnk nintsen, mivel határunk keskeny, úgy annyira, hogy marháink legeltetése végett más határokat kénteleníttetünk kibél- leni. V. Mivel ezen helység curialis hely, házhelyünk után semmi apertinen- tiánk nintsen sem földbül, sem rétbül és tsak úgy vetünk, ha a földes urak a magokébul egy-két véka alá való földet ad[nak], hasonlóképen füvet is tsak a földes urak engedelmébül imitt-amott kaszálunk. VI. Egy-egy gazda hány napi munkát vitt véghez, nem tudjuk, mivel nem számlálhattuk, hanem tudjuk azt, hogy kézi munkát földes uraink pa- rantsolattyábul amidőn és ahová kívántatott, mindenkor véghez vittük. VII. Kilentzedet földes urainknak nem adunk, hanem azon termésbül, mellyet földes urunk engedett földjeibül, mint tulajdonábul veszünk, 142
