Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
1956. November 4.-December
tanácsban vezetőváltás történt, az LKM-ben az idegkimerültségre hivatkozva lemondó Keller Jánost Rimán János hengerész, a szénbányászati trösztnél pedig Kristóf Jánost a herbolyai Nagy Lajos követte az elnökségben. Mindketten párttagok voltak, azonban forradalom melletti elkötelezettségük miatt ez nem jelentett könnyebbséget a kádári hatalom helyi képviselőinek. Különösen az LKM nagyüzemi munkástanácsa rendelkezett nagy „informális” hatalommal, vezető szerepét a megyehatáron túl is elismerték, többször keresték fel küldöttségek más megyékből, hogy kikérjék véleményüket. A kádári hatalom miskolci képviselői nehéz helyzetben voltak. Legitimációjukat senki sem ismerte el. Fegyveres hátterüket a megszálló szovjet hadsereg és az alakulóban lévő karhatalom adta, de ez is kevés volt ahhoz, hogy megtörjék a munkások ellenállását. Az üzemek ráadásul egymás után keresték fel az MSZMP szervező bizottságát, a letartóztatottak hazahozatalát és szabadon engedését követelve. A kádáristák a munkástanácsokon — elsősorban az LKM nagyüzemi munkás- tanácsán — keresztül próbáltak hatni a munkásokra, kevés eredménynyel. November 13-án Koval Pál kereste fel az LKM nagyüzemi munkástanácsát, hogy rábeszélje őket a munka felvételére. Már-már sikerrel járt, amikor Herceg Ferenc miniszterhelyettes telefonált Ózdról, hogy Diósgyőrbe tart. Ennek hatására a tanácskozás félbeszakadt és olyan hangulat alakult ki, hogy addig nem tesznek semmit, megvárják, mit hoz. A miniszterhelyettes érkezésének hírére az LKM igazgatósági termének környékén 3-400 fős csoport verődött össze. A miniszterhelyettes a kora délutáni órákban érkezett meg az ózdi munkástanács küldöttségének kíséretében. A gyűlésen jelen voltak kazincbarcikai, gyöngyösi, tiszapalkonyai, tiszapolgári és sztálinvárosi küldöttek is. A gyűlést Rimán János nyitotta meg, majd felkérte a miniszterhelyettest, tájékoztassa a jelenlévőket ózdi tárgyalásainak eredményeiről. Herceg miniszterhelyettes a jelenlévők kívánságára felolvasta az ózdiak követeléseit. Az ózdi követelések hallatára az ülésteremben elszabadultak az indulatok. A gyűlésen 16 pontos dokumentumot fogadtak el, hozzátéve, mindaddig fenntartják a sztrájkot, amíg a pontokban foglalt kérdésekben a kormányzat nem biztosítja követeléseik teljesítését. A munkások nem fogadták el a Kádár-kormányt és Nagy Imrét követelték vissza. Követelték továbbá a szovjet katonai akciók azonnali be64
