Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
A követelésektől a lincselésig
A felkelők egy része éjszaka vonattal kívánt a fővárosba utazni. A Tiszai pályaudvaron követelték a Budapest irányába közlekedő gyorsvonat indulását, ezt azonban a vasutasok késleltették. Lengyel Gyula IV. osztályfőnök utasítására behúzták a kéziféket, azonban több órás huzavona után végül eleget tettek a fenyegető tömeg követelésének és elindították a vonatot. A felkelők — közülük többen fegyveresen — így elindultak Budapestre. Lengyel Gyula osztályfőnök azonban értesítette az illetékeseket, így a felkelőkről gyorsan értesült a Központi Vezetőség, a honvédség62 és a borsodiak Pesten tartózkodó küldöttsége is. Földvári Rudolf — vallomása szerint — a pártközpontban ügyeletet tartó államvédelmi századosnak azt az utasítást adta, hogy „a vasutasok Budapest közelében szólítsák fel még egyszer megállásra a csoportot és ha nem használ, futtassák aknára a szerelvényt és fegyverrel semmisítsék meg őket”.63 Végül a Zrínyi Akadémia parancsnokának utasítására az Akadémia műszaki tagozatának ásztjei a síneket Kőbányán több helyen felrobbantották, hogy a vonat befutását megakadályozzák, majd hajnalban az Akadémia tiszti csoportja és a kecskeméti 12. gépesített ezred katonái tüzet nyitottak a Miskolcról érkező gyorsvonatra. A vonaton ketten meghaltak, öten pedig megsebesültek.64 Október 26-án hajnalban az éjszakai letartóztatások híre hamar elterjedt a városban. Reggel nyolc óra körül a Széchenyi utcán, az Állami Áruháznál csoportosulás alakult ki, majd a mintegy 200 fős tömeg megindult a városi rendőrkapitánysághoz. A tüntetőkkel Majtényi Sándor rendőrkapitány és helyettese, Jenei Imre közrendvédelmi parancsnok próbált szót érteni. A bejárad kapu előtt egy székre állva felváltva szóltak a tömeghez és próbálták megértetni, hogy a fogdák üresek és senkit sem vettek őrizetbe az éjjel. Az indulatok elszabadultak, az emberek nem hittek nekik. Végül a tüntetők soraiból egy 5 fős küldöttség vált ki Király Lajos református lelkész vezetésével, bement az épületbe és meggyőződött arról, hogy valóban igaz a rendőrök állítása. Majtényi Sándor rendőr százados, városi rendőrkapitány — Kucsera László alezredes, a megyei főosztály parancsnoka utasítására — közölte 62 B.-A.-Z. m. Lt. XXIV-402. Péter István fegyelmi ügye. 63 MÓL XX-5-h. 35. dob. 1. köt. Földvári Rudolf rendőrségi kihallgatása. 1958. febr. 12. Földvári 1958 febr. 17-i saját kézzel írt vallomásában megerősíti a fenti állítást. « Horváth, 2003. 99. o. 33
