Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
Dokumentumok
és kérdezte tőlem, hogy mit akarnak veletek. Ekkor mondottam, hogy le akarnak dobni. Erre ő elkezdett káromkodni és szidott ott mindenkit, hogy miért akarjátok ledobni ezeket az embereket, amikor mi mentettük meg. Kérdezte tőlem, hogy hol van Vörös Balogh elvtárs. Mondottam, hogy kint hagytam a tanács teremben és ekkor ő kirohant, majd 10 perc múlva visszatért hozzám, én kérdeztem tőle, hogy mi van Vörös Balogh elvtárssal. O azt mondotta, hogy már jó helyen van, de már Antalt nem tudtam megmenteni mert ledobták az erkélyről. Továbbá a szobában lévőknek mondotta, hogy engemet is gyorsan el kell vinni az épületből, mert a tömeg be akar törni a helyiségbe. A tanács helyiségében újra átöltöztetett a kéményseprő. Részben az ő ruháiba öltöztem át, részben előttem ismeretlen személyek adtak ruhát, ahol a tanács mellék kijáratán kivezetett és egy fedett műhelykocsival a Vörösmarty utcára szállított, ahol rövid ideig voltam, mert a tömeg állítólag megtudta, hogy hol tartózkodók. Onnan a kéményseprő 27-én kb. 15 órakor a Kont utcába vitt az egyik ismerősömhöz. Majd 28-án jött hozzám a kéményseprő azzal, hogy a hangoshíradón keresztül közölték, hogy körözést bocsátottak ki ellenünk, és mondotta, hogy elvisz engem a szőlőbe az egyik ismerőséhez. Én ez ellen tiltakoztam, majd 29-én a Borsvezér utcába mentem az egyik meg- mentőm lakására. 30-án éjjel a Borsvezér utcába ahol voltam megjelent a kéményseprő két társával, valamint jelen volt feleségem is és mondotta, hogy be kell vinni engem, mert felismerték őt, hogy állítólag ő szöktetett meg engem. Közben közölte velem, hogy a szöktetésről ne szóljak semmit. A megyei tanács épületébe vittek, ahol kihallgattak állítólag Rácz nevezetű ügyész — arra vonatkozólag, hogy ki szöktetett meg hol van Vörös Balogh alezredes, valamint Rozgonyi és Jekkel elvtársak, akik október 27-én voltak munkástanács elnök, illetve helyettese. A Rácz le akart tartóztatni, de a kéményseprő mondotta, hogy ismer engemet, ez egy becsületes ember, és vállalja értem a felelősséget. Ekkor belépett Szitovszki Zoltán és ő mondotta, hogy haza lehet engedni, de az utcára ne menjek ki mondotta. Ekkor a kéményseprő a lakásomra hazakísért. 188
