Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)
Előzmények
vében országgyűlési beszédében tárta fel megyénk tűrheteden állapotát, nyíltan bírálta a kormányt Borsod-Abaúj-Zemplén megye elhanyagolásáért. Orvoslást kért, mindhiába. Bár képviselőtársai körében rokonszenvre találtak szavai és azok jogosságát Hegedűs András miniszterelnök is elismerte, a párt- és állami vezetők semmit sem tettek a helyzet megváltoztatása érdekében. A változások iránti igény egyre tisztábban fogalmazódott meg a miskolci értelmiség, leginkább a miskolci írócsoport körében. A „Petőfi Körben lezajlott viták ... igen élénken foglalkoztatták a miskolci irodalmi-közéleti értelmiség egyes csoportjait, akiknek politikai tevékenységéhez az írószövetség helyi csoportja, és az Avasi Kávéház, a ’miskolci Pilvax’ törzsasztalai jelentették a fórumot.16 Bár az SZKP XX. kongresszusának hatására 1956 márciusában úgy határozott a megyei pártaktíva, hogy elsöpöri „az útból a szabad és bátor véleménynyilvánítás legfőbb akadályozóit, a kritikával szembeni közönyt, a helyes kritika megtorlását, az ellentmondó, vitatkozó megbélyegzését”17, amikor arra sor került, sokan nem vették ezt komolyan. A személyi kultusz felszámolásáról szóló párthatározatok megosztották a párttagságot. Az új irányvonalat sokan nem fogadták el, s ragaszkodtak korábbi rákosista álláspontjukhoz, másokban viszont határozottabban megfogalmazódott az igény a határozatok maradéktalan végrehajtására. Valódi vita indult meg a rendszer megreformálásának szükségességéről a munkások és az értelmiségiek személyes beszélgetései során is. Miskolcon nem volt Petőfi Kör, amely intézményes színhelyet biztosíthatott volna ennek, így arra a sajtóban került sor. A vita kezdetét Bihari Sándor költő Miskolci kocsonya című írása jelentette.18 Bihari Miskolc kulturális életének bemutatása során kifogásolta a funkcionáriusok dogmatista, parancsuralmi beállítottságát és azt, hogy olyan alkotások bemutatását tiltották meg, mint pl. Mozart Ave Ve- rum-ja, arra hivatkozva, hogy istenes, „klerikális”. írásában kijelentette: „szellemi szabadságra - gyanakvó pillantások nélküli szabadságra van szükség”. írását sokan kedvezően fogadták, de a megyei pártbizottság egyik titkára, Koval Pál behívatta és alaposan leteremtette.19 « Kun, 1974. 76. o. 17 Kun, 1974. 66. o. 18 Művelt Nép. 1956. jún. 17. 19 Bihari, 1996. 11-12. o. 14
