Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

tek, s a legutolsó alkalommal ugyanoda ugyanezt a 30 forintot fizették. Császár adóját első alkalommal 3 forintot, legutoljára pedig 6 forintot fizettek Szablyapénzt is meghatározott időkben fizettek, de hogy 4 forintnál néha többet fizettek-e, vagy nem, arra nem emlékeznek. Épületre való fáért ahányszor csak szükséges volt, 4 forintot és 50 dénárt fizettek. Vajat és mézet különbségtétel nélkül 15 pintet adtak. Semmit sem szolgáltak. A földesúrnak évi adót Karácsony ünnepére minden jobbágy 24 dénárt és fél köböl zabot fizetett. Kilencedet adnak a borból és a gabonából, bőséges makktermés esetén a malacokból is. Most tizedet is adnak, azt mondják azonban, hogy ezt csupán új szokásból szedik tőlük. Minden szükséges dologban teljesítenek szolgálatot. LÁDHÁZA- nemesek lakják, mivel kúria Sebeo Benedek zsellér eskü alatt jelenti. Kezdettől fogva végig Hatvanba adóztak és hallomásból tudja, hogy első alkalommal 8 forintot fizettek. Ez azután 12 forintra nőtt, a legutolsó alkalommal végül 16 és 20 forintra. Császár adóját 3 porta után esztendőnként 4 forintot és 50 dénárt fizettek. Szablyapénzt és épületre való fát nem adtak. Sem mézet, sem vajat nem adtak a megállapodás szerint, csak ajándékokat. Legutoljára azonban 20 forint fejében 20 icce vajat és mézet különbségtétel nélkül követelt tőlük a török, de miután közbejött Fülek várának az ostroma, megszabadultak ennek a kifizetésétől.